Megosztás a facebookon

Sétáltunk egyet november közepén a napsütésben a sanghaji utcákon a francia negyedben. Platánfák, mediterrán módra kiteregetett fehérneműk, bambuszlétra, kőoro

Ez például itt egy utazási iroda. A sarkon. Egy kicsit lepuki, de utakat szervez az Államokba és organikus kávét kínál. A neve Szerencsés róka utazási iroda.

 Ez itt egy postahivatal. Éppen szortírozzák a csomagokat.

A platánfák az út két szélén felül összehajolnak. Paltánalagút.

Megosztás a facebookon

Betévedtem egy ECCO cipőboltba. A cipőket nézegettem vásárlási szándék nélkül, amikor az egyik eladó, látván szinte fehérré fakult, újkorában kék cipőmet, megkérdezte, hogy van-e otthon kék cipőkrémem. Németországban az ECCO bolt, ahol a lábbelit vásároltam nem tartott kék krémet és az eladó sikerrel meggyőzött arról, hogy ilyen nem is létezik. A kínai eladó leültetett, levette mindkét cipőmet, leguggolt a bolt közepén, abban a vicces kínai guggolós pózban, aminek a látványától is sajogni kezd a térdem (telitalppal guggolnak, a térdek a fülek mellett) és elkezdte kisuvickolni a cipőmet.

-          Tényleg azt mondták Németországban, hogy nincsen kék cipőkrém? – kérdezte. Nagyon belelkesült attól, hogy tudok kínaiul.

-          Tényleg. Három boltban is jártam, egyikben sem tartottak, még csak nem is hallottak ilyenről. Persze megnézhettem volna online, de hittem nekik és nem próbálkoztam.

-          A majmok. – röhögött – Nem sokan vesznek kék cipőt, biztos csak nem akartak kék krémbe invesztálni. Egyszerűbb azt mondani, hogy nincsen. Nézze, itt ebből a cipőből teljesen kikopott a szín. Először színtelen viaszt teszek rá és ha megszáradt, akkor bekenem kékkel. Ha az is megszáradt, akkor kenek rá még egy kék réteget. A végén kisuvickolom egy puha kendővel. Így ni, nézze, hogy ragyog. Sosem lesz már olyan, mint az eredeti, nagyon kifakult. De szép lett.

Tényleg nem lett olyan, mint az eredeti, de nagyon szép lett. Kézzel kente föl a viaszt. Csupa maszat lett a végére még az arca is. Mielőtt visszafűzte volna a cipőfűzőt, a lyukakat vékony rudacskává sodort papírral tisztította ki. 20 percig csak suvickolt. Több, mint félórát ültem ott, cipő nélkül.

Elképzeltem, hogy Európában bárhol, akárhol, Magyarországon vagy Németországban, az eladó a bolt közepén kuporog és a kuncsaft cipőjét krémezi buzgón, aki nemcsak, hogy nem ott vette a kifakult cipőt, de bevallottan nem is akar semmit vásárolni... de nem állt össze a kép. J

Otthagytam egy rakat pénzt viaszra meg mindenféle színű cipőkrémre.

Ilyen lett a végén:

Megosztás a facebookon

Elmentem fodrászhoz. Egy olyan szalont választottam, ahol a sima, fekete, sprőd kínai hajon kívül láttak már másféle hajat is. Hogy ne ijedjenek meg attól, hogy valakinek sok haja van. Mert utoljára azzal küldtek ki egy szalonból, hogy nem tudják levágni, mert túl sok. És festékből is túl sok kellene. J

A fodrászlány nagyon megörült, hogy tudok kínaiul. Beszélt angolul, de azonnal kínaira váltott és másfél órán keresztül csacsogott.

Dalienből (Észak-Kína) jöttek Sanghajba, ő és a férje.

Milyen szép hajad van. Ezzel elszórakozunk egy darabig. – Vihog. – Hány gyereked van? Csak egy?? – elkerekedik a szeme – Pedig nektek lehet akár öt is, nem? Csináljatok néhány testvérkét. Hogy elmúltál negyven? Áááááááááá, Európában az nem számít. Van egy kuncsaftom, aki azt mondta, hogy a legtöbb európai nő negyven fölött szül. Én 28 vagyok. Ahonnét én jövök, a lányok az esküvő után egy évvel szülnek. Mi két éve házasodtunk, már akkor is idősnek számítottunk, de hogy még mindig nincs gyerekünk azt nem tudják megemészteni. Ha hazautazom, akkor mindenki arról próbál faggatni, hogy nem járunk-e kezelésre. Meg vannak győződve róla, hogy csak annak nem születik eskövő után rögtön gyereke, akinek valamilyen baja van. Csak sumákolni szoktam, nem válaszolok az ilyen kérdésekre, de egy barátnőmnek elmondtam, hogy még nem akarunk gyereket, hát nem értette.

 

Pedig akarunk, de nincsen lakásunk. Én havi tízezer körül keresek (cca. 1500 euró, azaz sacperkábé 450 000 Ft), a férjem tíz és húsz között. De ezért nagyon sokat dolgozunk. Én heti hat napot. Csak heti egy napom szabad, azt otthon töltöm, takarítok. Mi fiatalok vagyunk, mások, mint az idősebbek. Ha gyerekem lesz, én szeretném nevelni, nem adom haza a nagyszülőkhöz. Akkor az én keresetem kiesik. Miből fizetnénk a részleteket?

 

Sanghaj nagyon megdrágult. Te mikor mentél el? 2009-ben? Akkor még nem volt olyan rossz, de most minden méregdrága. Az ingatlanok különösen. Sok külföldi még mindig azt hiszi, hogy a külföldiek verik föl az árakat, pedig dehogy. A wenzhou-i gazdag parasztok vásárolnak nyakra-főre lakást. Wenzhou-ról hallottál? (Wenzhou délkelet-Kínában van, a tengerparton.) Annyi pénzük van azoknak, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Csak az a baj, hogy buta paraszt az mind. – Röhög nagyon. – Idejönnek, lakásba fektetnek, az árak az egekbe szállnak, az egyszerű ember nem jut otthonhoz. A banktól lehetne kölcsönt fölvenni, de túl magas a kamat. Már az albérlet is nagyon drága, megveszik a parasztok a lakást de kiadni már nemigen tudják, mert ki fizeti meg? Ott áll üresen a sok kéró, nem tudom, hogy mi az üzlet ebben? Mondom, hogy parasztok...

 

Lehet már 20 – 30 000 –es négyzetméterárért lakást venni, de az mind nagyon kint van. (30 000 jüan az cca. 4500 euró, kb. 1,3 millió forint. Per négyzetméter.) Két óra ide, két óra haza, így is hulla vagyok minden nap, nem tudnék még plusz négy órát utazni. A belterületi lakások négyzetmétere 50 – 60 000 jüan. (60 000 jüan az kb. 10 000 euró, most inkább 9 000, az kb. 2 és fél millió forint. Per négyzetméter.) Annyiért nem tudunk venni. Lehet, hogy mégis visszaköltözünk Dalienbe lakni. Ott tudnánk lakást venni az itteni pénznkből, de ott a fizetések is sokkal alacsonyabbak. Meg nagyon szeretem Sanghajt.

 

A külföldiek is sokan hazamennek egy idő után, mert drága nekik Sanghaj. Ha például gyerekük születik, akkor érthető módon szeretnék, ha a gyerekük nemzetközi óvodába – iskolába járna, hogy beszélje apuka – anyuka nyelvét. A nemzetközi óvoda pedig az egyik kuncsaftom szerint 15 000 jüan lenne havonta. (Az cca. 700 000 Ft.) Akit a cége küld ki Kínába, annak fizetik a taníttatást, de aki maga jött ide munkát keresni, annak nem fizetik.

 

A külföldi nők amúgy is hazahúznak 35 fölött, mert házasodni akarnak és gyerekeket akarnak szülni. Nem akarnak kínai férjet. Bezzeg a külföldi csávók, azok akarnak kínai feleséget. Röhög. Látod, mennyi külföldi férfi sétál kínai nővel? Még a randáknak és öregeknek is jut fiatal pipi. Nagyon röhög. A külföldi nők nem akarnak kínai férfit. Kérdeztem egy kuncsaftomat, aki szintén hazakészült, hogy házasodjon. Miért nem keresel magadnak itt? – kérdeztem. Nem akar, mondta. Miért? Kérdeztem. De csak fintorgott. Visítva röhög. Pedig nekem van sok fiúismerősöm, aki szívesen járna külföldi lánnyal, de azok nem akarnak.

Kíváncsi lettem és hazafelé menet megnéztem egy ingatlanügynökség hirdetéseit. 200 négyzetméteres lakás, nem központban, de nem is nagyon a külvárosban 1380 x tízezer jüan (csakhogy átérezzétek, hogy milyen az, amikor kínai számot látsz, aztán kínkeservvel próbálod meg belőle kihámozni, hogy mennyi is az annyi...), akkor 100 nm kb 700 x tízezer, azaz 1 nm 70 000 jüan, az kb 10 000 euró, az 3 millió forint. Egy másik hirdetést most láttam a metróban, 90 négyzetméteres, 3 szobás lakás 65 x 10 000 jüan, az ugye cca 300 000 ft egy négyzetméter. De az kint van a retekben, 50 perc metróval oda, ahonnét már csak negyed óra metróval a belváros. És hetvenes években épített lakás, az a kínai állagmegőrzést ismerve kb 120 évessel azonos. 

Egy ismerősömék nemrég költöztek ki a bérelt lakásukból (fél éve talán), mert a házinéni 30%-kal megemelte a 21 000 jüanos (kb 900 000 ft) lakbért. Becsapva érezte magát, úgygondolta, hogy ezért a 100 négyzetméteres lakásért sokkal többet kellene kapjon. Azóta nem talál bérlőt és jár a régi lakók nyakára, adná vissza nekik ugyanazon az áron, persze nekik eszük ágában sincsen még eygyszer költözni.

Megosztás a facebookon

Itt laktam régen, a 15. emeleten. Ez úgy jön ki, hogy nincs negyedik, mert a négyes szerencsétlen szám, a kiejtése hasonlít a "halál" szó kiejtésére. Nincsen tizenhármas és tizennégyes sem. Az előbbi "nemzetközileg" szerencsétlen szám, az utóbbi kiejtése hasonlít a "halál halál", azaz dupla halál kiejtésére. A ház a francia negyedben van, ez angolul French Concession néven fut. Néhány évente fellángol a vita, hogy nem lenne szabad ezt a gyarmati időket idéző, Kína alávetettségét hangsúlyozó nevet használni. Aztán a vita elül és minden marad a régiben, ugyanis a kínaiak maguk is French Concession-nek hívják, sokan még akkor is, amikor kínaiul beszélnek: "Tyingtying cshángwáng French Concession luli huángkhuáng..." Valahogy így.

Néhány kép a környékről, az utcákat beborítják a gyönyörű platánfák:

És a sarki sex shop is itt van még. Amikor először láttam anno, a lakásom közelében sétálgatva, persze muszáj volt bemennem. Bent fehér köpenyes nénik árulták a műpéniszeket. Szexuális egészség néven futott, a nénik öltözete gyógyszertárosok köpenyére hajazott. :) Most nem mentem be :) De biztos minden ugyanolyan.

Megosztás a facebookon

A kínaiak jó része, legalábbis a városlakók, akik legalább az iskolában kapcsolatba kerülnek az angol nyelvvel, választanak maguknak angol nevet.A külföldiek nem tudják kimondani a kínai neveket, gondolják. Meg különben is milyen kúl már, hogy angol nevünk van. Sokuk szerint MINDEN külföldinek van angol neve. Egyszer tolmácsoltam egy kínai ürgének, aki gondolom "barátkozzunk a tárgyalás elején" megfontolásból azt kérdezte magyar tárgyalópartnerétől, hogy mi az angol neve. A magyar pislogott egy kicsit, nem értette. Olyan neki nincsen, neki van egy magyar neve, Balázs vagy Dezső, nem emlékszem, minek még egy angol is. De az olyan kimondhatatlan, magyarázta a kínai. Gondoljon csak bele - érvelt tovább - sokkal jobban lehet üzletet kötni, hogy ha emlékeznek a partnerei a nevére, mert hát ugye a magáé nem csak kimondhatatlan, de még mindenki el is felejti. És röhögött. Hát, mit mondjak.... minden volt ez az indítás, csak jégtörő nem. Nem is lett belőle üzlet. Persze nem emiatt, gondolom.

A névválasztás sokszor történik hangzás alapján. Például egy Wenwen nevű ismerősöm a Vivien nevet választotta. Egy Na vezetéknevű ismerősöm Nana-nak hívatta magát. Egyszer egy magyar azt mondta neki, hogy nem túl szerencsés névválasztás, mert egy híres francia író regényében a prostituáltat hívják Nanának. Ha bemutatkozik a nő, mindenkinek ez jut az eszébe. "Nevet kéne változtatnom" - töprengett a nő. De kiszámoltam neki, hogy ha a magyarok 0,1%-a olvasta Zola szóbanforgó regényét, és nekik is a 0,1%-uk asszociál a főszereplőre, ha bemutatkozik, akkor nagyjából 1 fő miatt nem érdemes nevet változtatni.

Egy faszi az Elephant nevet választotta. Képzeljétek el, egyszer csak ott áll előttetek egy kínai, kezet nyújt és azt mondja: Elefánt a nevem. Próbálod visszafojtani a röhögést és közben lázasan gondolkozol: most mit mondjak, hogy ne bántsam meg, azt, hogy "Örvendek, én meg Réti Pölöske vagyok?"

A legfájóbb, amivel eddig találkoztam, az a Sárga Disznó volt. A névjegykártyáján ott állt angolul: Yellow Pig. Az ő angol neve az eredeti kínai név fordítása volt, ugyanis családneve Huang, Utóneve Zhu. Huang Zhu - Sárga Disznó. Csakhogy amíg Kínában a Huang egy bevett családnév és a sárga az egyik legelőkelőbb szín (császársárga), a disznó pedig a kínai zodiákus egyik szerencsehozó tagja, addig az ÖSSZES többi nyelven a Yellow Pig nagyon szerencsétlen, rasszista, politikailag inkorrekt, stbstbstb. Ezt sajnos senki nem mondta meg neki. Én sem mertem.....

Megosztás a facebookon