Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
....és természetesen az állatkertbe kellett menni. Nagyon régen nem jártam a Budapesti Állatkertben és igen kellemes meglepetésben volt részem: nagggyyyyyoooooon jó. Nem ilyen emlékeim vannak régről - most állatbarát, sok-sok érdekes és vicces programmal, bemutatóval. Beültünk egy állatbemutatóra, közelről láttunk baglyot és más állatokat repkedni - mászni - futkorászni. Nagyvárosi patkányoknak, mint amilyenek mi vagyunk (igen - igen nagyvárosi, 25 milliós nagyvárosi) óriási élmény volt. Krisztikém a mindennapokban csak csótányokat lát élve és egy rakás kutyapisit rászáradva a falakra. A gondozók mindenféle érdekességet is elmondtak, pl. azt, hogy a bagoly nagyon buta állat. Láttuk a kiselefánt szülinapi ünnepségét, 4 éves volt, mint Kriszti. Majd kiugrott a bőréből örömében.
Külföldön élve folyamatosan megy a para, hogy nem fog rendesen megtanulni magyarul. Az Állatkert ebben is segített - a "gyűrűsfarkú maki" azóta is része az aktív szókincsének. Már mesét is mondott Rapunzelről és a gyűrűsfarkú makiról. A maki azért tett rá mély benyomást, mert közvetlen közelről látta íme:
Láttuk a nagy kedvenceket, a flamingókat is. Jó sokan voltak (és nem csak azért tűntek soknak, mert tükröt tettek mögéjük, mint Sanghajban).
A másik kedvencem ez a kép, amin az orrszarvú szarva látszik. Akkora a szarv, mint a kiscsaj feje.
Ilyen és ehhez hasonló kiáltások kísérik utunkat bármerre járunk - ha Kriszti a játékbabáját tolja a pici babakocsiban. De hát az eszem megáll: egy csomóan halál komolyan azt hiszik, hogy a baba igazi. A kínai gyerekeknek nincsen ilyen babájuk. Mindenki Barbie-zik, mostanában pedig Elsa vagy Anna a divat. Egyszer megindult a kiskocsi a lejtőn. Egy férfi lélekszakadva rohanni kezdett feléje és üvöltözni kezdett: kapják el!!! Gurul a gyerek!!! Erre többen ugrottak, elkapták, aztán - most nem kamuzok - egy csomó ideig nem értették, hogy mi van. Tapogatták, nyomogatták, aztán valamelyik kijelentette: ez nem igazi. Én sírtam a nevetéstől, ezen persze megsértődtek és ránk voltak dühösek. "Köszönöm, hogy segítettek!" - próbáltam menteni a menthetőt. Olyan is volt, hogy valaki elkezdett vele szelfizni, aztán meresztette a szemét, amikor megnézte a fotót.
A gyerekek imádják. Mindig elveszik Krisztitől és nem akarják visszaadni. De könyörgöm, csak egy pillantást vessetek a babára és a babakocsira. Igazinak néz ki? Ma megint elmentünk a parkba. Kriszti kezében alig volt a kicsi kocsi.
Megosztás a facebookon
Békésen sétálgatni Sanghajban lehetetlen. Lépten-nyomon felhangzik a címbeli kiáltás és valaki odaugrik Kriszti mellé fényképezkedni. A kiscsaj teljesen kínai lett - már meg sem lepődik, félbehagyja a mondatot, birkaként belebámul a telefonba, majd ha elkészült a kép akkor visszafordul hozzám és folytatja a mondatot ahol félbehagyta. "Nem kell ha nem akarod." - mondom neki, hátha csak nem mer szólni, hogy ne baszkurálják és egy életreszóló szelfi-fóbiában fog szenvedni. "De nekem tetszik!" - mondja határozottan. "Mindenki azt mondja milyen szép vagyok!" A kis hiú banya.... Németországba utaztunk januárban friss levegőt szívni mert sokat köhögött. Az első napon sírógörcsöt kapott. Kérdem mi a baj. "Már mióta itt sétálunk és még senki sem mondta, hogy szép vagyok!" Hát igen - átlagosnak lenni frusztráló, ha hozzászokott az ember a sok hü- és há-hoz....
Ma pont sikerült az ugrást elkapni. Amikor valaki egyszer csak ráugrik és szelfizni rántja (a kiscsaj lábait tessék figyelni szelfi közben - olyan beállásai vannak...):
Eredetileg csak még egy fotót szerettem volna közkinccsé tenni arról, hogy a játszótereken Kínában lépni nem lehet a szülőktől - nagyszülőktől. De aztán március elsejétől egyáltalán nincsen már játszótér a Fekete hattyús parkban. Elbontották.
Tehát itt a kép a Fekete hattyús hattyúdaláról:
2 nappal később - csalódott gyerekek és szülők hada az üres sarokban:
.... el kell menni Sanghajból.
Például Innsbruckba....
Természetesen el kellett menni az állatkertbe.....
ahol olyan egzotikus állatokat láttunk, mint a kecske...
.... a disznó...
... vagy a tehén:
És a kihagyhatatlan játszótér....
De legalább megtanult szállodai ágyon aludni :)
Megosztás a facebookon
Kínában nagy probléma az élelmiszer-biztonság. Sosem lehet tudni, hogy a répácska nem kadmiummal szennyezett területen nőtt-e, hogy a csomagolt darált husit nem kutyapisiben tocsogva csomagoltácsomagolták-e és a cseresznye nem azért csillog-e olyan szépen, mert ráköpködtek mielőtt koszos ronggyal megtörölgették. Ez utobbi kettőt láttam már. ... sokan azért gondolkoznak a külföldre költözésen, mert ott nem kell annyit aggódni az élelmiszerek miatt.
Bioboltok próbálnak bioföldön termett bioárut reklámozni úton - útfélen.
Az alábbi kép az egyik legcukibb próbálkozás, amit az utóbbi időben láttam. Ha tudjuk, hogy ki termesztette a zöldségeket- gyümölcsöket, jobban bízunk benne. Az epret "szeretettel termesztette Xiao Mao parasztgazda". :)
Családomnak szeretettel és egyben bocsánatkérésként, amiért ollan disznó vagyok, hogy hetekig még csak egy emilt sem írok Kriszti hogylétéről. Ezzel próbállak titeket kárpótolni :)
Elfelejtettem elmenteni