Szoborparkba tévedtem. Tele volt macskákkal, tajcsizókkal és biztonsági személyzettel.

Ez kivételesen nem szmog, ma tisztább volt a levegő, mint az Alpokalján. Csak gyün a redvás párás meleg nyár...

Azért ami művészet, az mégis csak művészet! :)

Kedvencem volt a felszeletelt Ámor. Különböző szögekből különböző részei látszottak felszeletelve:

A parkban van a természettudományi múzeum. A bejárat fölött kiírják nagy zöld betúkkel, hogy éppen hányan vannak benne.

Megosztás a facebookon

A "régi" azért persze relatív, annyira nem régiek ezek a házak. De régebbiek, mint a felhőkarcolók. Kevés ilyen csücsök van Sanghajban, mindent ezerrel bontanak. Itt is ott virít a házakon a jelölés: lebontani.

Köbüki házának a teteje ott kukucskál :)

 

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Megint szembetaláltam magam egy étlapon a magyar gulyáslevessel. Nosza, próbáljuk ki, gondoltam. Mikroszkopikus méretűre vágott zödsgégek, szálakra szedett, atomokra szeletelt husi - mindez paradicsomlében.... gulyáslevesnek szar volt. De a kínai levesekhez képest nagyon finom.

Megosztás a facebookon

Ezt a Mekiben nyomták Kriszti kezébe. Zöldtea fagyi. Én is megkóstoltam, majdnem kiköptem. Ulf ki is köpte. Kriszti imádta.

Megosztás a facebookon

Emlékeztetőül, hogy milyen kicsi volt :) küldök 1-2 müncheni képet. De a fehér virsliből, amiből ugye négyet rendeltem ötünknek, gondolván, hogy a kiscsaj majd csipeget az enyémből, kettőt Kriszti evett meg.... (Anyu arcát teesék figyelni :)

 

Megosztás a facebookon