Meg kellett tiltanom Krisztinek, hogy kimászkáljon az ágyból, mert sportot űzött abból,  hogy kirohangál. Aztán persze ha nem alszik este 11-ig, akkor hogyan kel föl reggel 6-kor? Megfenyegettem, hogy Minnie nem mehet vele bölcsibe,  ha kijön az ágyból lefekvés után. Nyitva kellett hagynom egy kiskaput,  mert mi van,  ha beteg és rosszul van, de félti az egeret,  ezért nem mer kijönni. "Ha baj van kijöhetsz. De csak akkor. "

Természetesen a gyermeki kreativitás végtelen,  ha arról van szó, hogy kirohangálhasson. A mai a kedvencem. Íme: 9 óra múlt, amikor meghallottam a pici lábikókat tip-tip tap-tap settenkedni. Lélegeztem egy nagyot, hogy ne küldjem visszakézből aludni. Megáll az ajtó előtt. Nem mer bejönni. Tétovázik. Ulffal már röhögünk. "Baj van." - cincogja. Majd hangosabban: "Anyukám, baj van!" Kimegyek, megcirógatom. "Mi a baj tündérke?" "Ez." Mutatja a kis kezét,  pici ujjai között ragadós zöld labdacs. Egy fikagolyó. Ulf szerint azt kellett volna mondanom, hogy egye meg és mars aludni. "Ez takony kislányom. Menj vissza az ágyba,  majd én kidobom." Visszasomfordál. "Krisztikém, a taknyot beletörlöd a kendődbe és nem mászkálsz ki miatta." "DE A SZEMEMBEN VOLT. " - védi sértődötten az igazát és az orrát belefúrja a párnába.

Na jó,  azért a mai sem semmi. Fél kilenc múlt amikor hallom a kis tip-tip tap-tap settenkedő lábikókat. Bejön, nyújtja felém Minnie -t. "Anyukám,  bontsad ki!" Hát a vakbelem röhögöm már ki : nem tudott elaludni oszt unalmában csomókat kötött Minnie egér farkára. Olyan sokat,  hogy Minnie farka nulla hosszúságúvá töpörödött, ettől persze bepánikolt.

   

Megosztás a facebookon

Az ég tájfun előtt, alatt és után. És nem mellesleg ott lakunk a középen látható "két rúzs" mellett. Így hívják a két tornyot, "Lipsticks". :)

Megosztás a facebookon

A bölcsiben a minap elvitték őket színházba. A bölcsike épülete mellett van az egyik legmodernebb kultúrcenter, a Sanghaji Kultúrtér. Délelőtt, amikor nincsen előadás körbevitték őket, leülhettek a nézőtéren és a végén a színpadon előadhatták az egyik dalt tánccal egybekötve. A jegyszedők tapsoltak nekik, aztán elmentek pisilni, kaptak vizet és visszamentek. Nagyon kúl volt. Egész este erről beszélt.

Megosztás a facebookon

Az akadálymentesítés Sanghajban is akadozik. :D

 

Megosztás a facebookon

Nem tudom megállni, hogy ne írjak újra meg újra a levegő minőségéről. A levegő színének ellenőrzése a napi rutin része. Ha zöld, akkor két hüvelykujj felfelé, ha citromsárga akkor egy. Narancssárgánál a hüvelykujj vízszintes. Pirosnál egy, lilánál két hüvelykujj lefelé. Szarbarnánál három hüvelykujj lefelé (ezt csak ketten tudjuk közösen produkálni.)

Sanghajban nem volt még lila és szarbarna, amióta itt vagyunk, hetek óta viszont zöld, de legalábbis sárga a levegő. Ilyenkor angyali mosoly jelenik meg az arcán. Aztán mindig meg kell nézni Pekinget. Ott sokszor piros és lila, néha szarbarna. Ilyenkor jól kiröhögjük őket. Ha nálunk éppen piros, Pekinget pedig zöldre söpörte egy szélroham, akkor fújolunk.

Magyarországon valószínűleg hülyének néznének minket az ilyen párbeszédek hallatán:

- Megnézzük milyen színű a levegő?

- Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen!

- Ma zöld a levegő!

- Hurrá!!! És Pekingben?

- Ott lila.

- Lúzerek! Lúzerek!

Vagy:

- Ma piros a levegő.

- Óóóóóóó. És Pekingben?

- Ott zöld.

- Pukkadjanak meg!

Alant a bizonyíték, hogy Sanghajban éppen jobb a levegő, mint az Alpokalján. (Ez persze csúsztatás, de mostanság tényleg sok-sok hüvelykujj áll fölfelé.)

 

Megosztás a facebookon

Ez egy azon pici házikók közül, melyek valahogy túlélték eddig a bontást. Eddig. Körülötte már dolgoznak a munkagépek. Néha elgondolkozom azon, hogy vajon miért nem felújítják ezeket a szép régi házikókat, aztén kiadhatnák jó pénzért. Persze hülyék lennének ilyen telekárak és ingatlanpiaci pénzszerzési lehetőségek mellett egy lakásba feccölni a pénzt, ha a helyére épített 86 emeletes lakóház 250 lakását is kiadhatják ugyanolyan telekár megfizetése után. :(

 

 

Megosztás a facebookon