Tudom! TUDOM! Külföldön a helyi ételeken való szörnyülködés az elképzelhető legközhelyesebb dolog. De még így is, hellyel-közzel 20 év Sanghaj után nem tudom megállni, hogy néhány közeli étterem és bolt kínálatából szemezgessek.

Kezdetnek itt van ez a helyes kis szardarab:

Hivatalos nevén tengeri uborka (?). Aranyáron mérik. Egy kis doboz szarcsimbók ára 5600 RMB, azaz kb 900 Euró, ami sacperkábé több, mint negyedmillió forint:

Egy másik kis doboznyi szardarabka ennek a duplájáért.... :

Hiába szereti az ember a kínai kaját, néha azért megkívánja az otthoni ízeket. Nem tudom hogyan eshettem abba a csapdába, hogy a KFC ablakába kitett plakátról ez ugrott be: "Istenem, ribizlis sütike." Elborult aggyal rohantam be, hogy aztán kifele jövet ugyanazzal a lendülettel köpjem ki a pirosbab-pasztás lepénykét a szemetesbe. Ekkora bakit. És ennyi Kínában töltött év után...

Tudom. A csirkeláb is lejárt lemez. De attól még rém vicces. Így néz ki a boltban a fél kilós kiszerelés.

És így néz ki az étteremben, amikor gusztusosan tálalják az önkiszolgáló pultnál. És igen. Jönnek az emberek és tülekednek. Kiveszik a fogóval. Méregetik, nézegetik. Forgatják. Visszateszik és kivesznek még egyet. Azt is alaposan megszemlélik. Míg végül a győztes csirkelábacskát élvezettel majszolgatja a vendég, mondhatnám csóvcsálja, mert ehető része nincsen. A múltkor ott ültem fél órát és próbáltam kitalálni, hogy mi a manót válogatnak ott az emberek. Melyik a porcosabb? Van olyan mesterszakécs, akinek a specialitása a csirkeláb. :::)))

A fekete csirke remélem nem azért ilyen színű, mert szart eszik. Biztos, ami biztos még nem próbáltam ki.

Itt a kezem nem disznóláb. A sós malaclábikó darabja 3 eurót kóstál (kb 900 forint). De törzsvendégek kettőért megkapják.

Megosztás a facebookon

És lőn. Sanghajban megcsinálták, amiről Budapesten néha csak papolnak - egyszerűen lesmirgliztek a térképről néhány bulinegyedet. Teljes utcákat zártak be, pontosabban az ott működő vendéglátóegységeket. A képen pedig a kedvenc fagylaltozónk végnapja látható. Ebben az utcában az éttermek és cukrászdák senkit sem zavartak, délután - este bezártak, nem volt hajnalig tartó orgia. Csak éppen egy friss törvény értelmében a hadsereghez tartozó ingatlanokban nem folytatható kereskedelmi - vendéglátó tevékenység. Ezeket be kell zárni - adták ki az utasítást. Arról megfeledkeztek, hogy a legtöbb vendéglátós vagyonokat invesztált a helyiségbe (felújítás, modernizálás, stb.) Egy ideig ment a huzavona.

Aztán jött a megfélemlítősdi - ettünk úgy fagyit Krisztivel, hogy 25 rendőr állított be a fagyizóba, ahol mellesleg nyolcan tudnak leülni. Mint egy tömött metróban, úgy éreztem magam. Még szerencse, hogy a gyerekek más perspektívából szemlélik a dolgokat: né - vigyorgott Krisztikém - a rendőr bácsik is hogy szeretik a fagyit. Amikor kifelé mentek, rájuk kiabált kínaiul: "Viszlát!" A csoport főnöke - gondolom udvarias ember lévén - reflexből visszafordult és köszönésre emelte volna a kezét... amikor is eszébe juthatott, hogy megfélemlítés céljából vannak itt. Gyorsan fapofát öltött és kisétált. Így zárt be a kedvenc olasz fagyizónk.

A kedvenc éttermünk pedig, az egyik Pauláner, ahol nemcsak remek német sörök és kolbászkák, hanem szép kerthelyiség gyerekjátszótérrel és télikert is volt, egyik napról a másikra zárt be. Amikor valami faagyú kitalálta, hogy történelmi fontosságú és vagy szép, védett ingatlanban nem lehet vendéglátóhelyet üzemeltetni. Ez önmagában még megállná a helyét, végtére is az építészeti örökség védelme támogatandó ötlet.

De a Paulánernek 10 napot adtak, hogy bezárjon... Kb. két évre előre le volt foglalva vasárnaponként szülinapokra (kínai gyerekek szülei előszeretettel csinálják a felhajtást ilyen helyeken). Arról nem is beszélve, hogy útba esett az oviból jövet... hányszor játszottunk ott egész délután. Ki a mászókán, ki a sörösüveggel...

 

 

Megosztás a facebookon

Szeretem az építkezéseknél használt bambuszállványokat. Fotóztam néhányat.

Tudom, szarok a fotók. Mert mindig telefonnal fényképezek, lusta vagyok kamerát vinni magammal... de így is lenyűgöző... néha, ha több egymás melletti épület fel van állványozva, akkor kísérteties érzés a bambuszrengetegben sétálni.

 

Megosztás a facebookon