1. Ehhez igazából németül ÉS kínaiul is kellene tudni... szóval egy kis német nyelvtan előtte: a múltidejű igealak (egyik) formája az ige GE - ED közé illesztése azaz GE - (ige) - ED.

Krisztikém apukával csicseg-csacsog, majd a következő mondatnak hallatszó dolog hagyja el a kis száját: "Warum hamma das Eis nicht gedabaoed?". Ahol "warum" - miért? "hamma" - "haben wir" szleng alakja, a múlt idő képzésére szolgál ebben a mondatban; "Eis" - fagyi; "nicht" - nem. Eddig német volt. "dabao" - becsomagol elvitelre (kínaiul).

A megoldásokat az e-mail címemre várom. helyes megoldásért egy pofa sör jár amikor otthon leszünk.

2. A kínaiak lehetetlen angol neveket aggatnak magukra random módom, mint az "Elephant" vagy "Sárga disznó", erről már írtam korábban. Kriszti egyik óvónénijét úgy hívják, hogy Candy. Azaz cukorka. "Elalvás előtt sírtam az ágyikómban mert nem volt ott velem Minnie egér". "Ó, és megvigasztalt valaki?" "Igen. binggan laoshi"

Nézek rá, mint tehén a moziban. Úgy felröhög, hogy leesik a székről. "binggan" az "keksz" kínaiul, "laoshi" pedig "tanár", így hívják az óvónéniket. "Anyuka egy majom, nem érti, pedig olyan vicces. Keksz tanárnő vigasztalt meg." Lefordította a kínai óvónő angol nevét kínaira (kicsit elferdítve), majd a hülye anyukának magyarra.

3. "Mit színeztetek ma az oviban?" "Itt azt kellett csinálni - mutatja a füzetét - hogy a köröket pirosra kellett kifesteni, a sanjiaokat pedig yellowra". Ha kínaiul a san az három, akkor mit jelent a fenti mondat. Jó megoldásért ismét csak egy pofa sör jár.

4. Ennek köze nincs a gyermek globalizálásához, de rém vicces: Bekapcsolom a mosógépet. Két perc múlva rájövök, hogy kifelejtettem valamit. Kikapcsolom a mosógépet, ha program közben állítom le, akkor kell várni egy percet, hogy ki lehessen nyitni az ajtaját. Állok a mosógép mellett rezignáltan, a cuccal a kezemben. Berobog Kriszti. "Anyukám, mit csinálsz te itt a hideg konyhában zokni nélkül?" "Várom, hogy kinyíljon a mosógép ajtaja." Áll és bámul rám kerek szemekkel. Látom, hogy kattognak a kis fogaskerekek az agyában. Széttárja a két kezét miután eldöntötte magában, hogy anya egy marha. "Anyukám! Hallgass ide! Mondok én neked valamit! A mosógép ajtaja nem nyílik ki magától! Azt ki kell nyitni. Így!" Lehajol és éppen amikor a kis keze meghúzza a fogantyút, hallatszik a pindurka kattanás, ami azt jelzi, hogy lehet nyitni az ajtót. Az ajtó kinyílik. "Szívesen anyukám!" És kirobog.

Megosztás a facebookon

Elmentünk október végén egy szép napos hétvégén a feketehattyús játszótérre, akkor lőttem ezeket a képeket.

A kínai játszóterek nagyon érdekesek, hűen tükrözik a kínaiak gyerekneveléssek kapcsolatos felfogását. Kínában a gyerekek oktatása max kétéves korukban elkezdődik. A bölcsőde-óvóda után a gyerekek este angol, matematika és zene órákra járnak. Amikor Krisztikém aludni megy, de legalábbis már pizsamában rohangál vagy éppen Klauszi nyuszival játszik, a szomszéd kisfiú akkor indul angol órára (este 7-kor) és amikor Kriszti már húzza a lóbőrt, akkor ér haza (fél 9). Anyukája másnap panaszkodik, hogy a fia nem alszik eleget és reggel alig lehet kihúzni az ágyból. Kínában ugyanis az a felfogás hódít, hogy minél korábban tanul a gyerek ezt meg azt, annál okosabb lesz. Lenézik az európaiakat, akik szerintük nem tesznek semmit a gyerekek oktatása érdekében. A szabad játék fogalma maga az ördög, a pihenés és a szabadidő, a gondtalan gyerekkor agy fejlődésére gyakorolt hatása, a kreativitás, egyéni kezdeményezés és még egy halom más dolog, ami nekünk természetes - itt csodálkozást vált ki.

Te nem járatod a lányodat különangolra?? - kérdezték tavaly szeptemberben az anyukák a bölcsiben. Akkor hogyan fog megtanulni angolul?? Most mondtam volna, hogy leszarom, örülök, hogy szépen beszél németül és magyarul? Nem mondtam, csak szépen rájöttem, hogy egyszerűen nincsen közös témám a kínai anyukákkal, akik folyton arról beszélnek, hogy hogyan tanul a gyerek. 2 évesen....

"Hogyan tudott ilyen jól megtanulni a lányod angolul??? Micsoda egy zseni, szerencsés vagy!" Mert Kriszti jobban beszél mindegyiküknél angolul holott a kínai szülők otthon angolul beszélnek a gyerekkel, hogy tanuljon. Most magyarázzam, hogy ami kötelező, az megöl, ami lehetőség, az inspirál? A te gyerekednek kötelező az angol, ezért eleve ellenérzésekkel viszonyul hozzá és elutasítja. Ergo a büdös életben nem fog megtanulni. Az enyémnek játék, mert egyetlen egyszer nem nyomasztottam azzal, hogy na, mit tanultatok angolul? Ha elmondta, meghallgattam és hú-ztam há-ztam hogy milyen okos vagy. Ragyogott. Neki játék és öröm, mert nem kötelező....

A játszótéren a kínai gyerekeknek a kötelezően elsajátítandó tananyagot kell gyakorolniuk. Egyről tudok konkrétan, mert az egyik szülői értekezleten megkérdezte egy apuka, hogy hogyan biztosítják a bölcsiben és oviban, hogy a fia az iskolai felvételire a meghatározott méretű és keménységű labdát a meghatározott rugalmasságú talajon meghatározott számban tudja majd pattintani...

A játszótéren a szülők elözönlik a mászókákat, csúszdákat és egyéb játékokat, egyfolytában a gyereket cseszegetik, rángatják a gyerek lábát, ide tedd, oda lépj, nem hallod, hozzád beszéltem, hát ne csináld már, milyen ügyetlen vagy.... a szerencsétlen kölök sokszor nem tud felmászni a csúszdához, mert tele van szülővel és nagyszülővel. De nem csak a másfél éves kicsire vigyáznak, nehogy leessen, hanem 5-10 éveseket baszogatnak folyamatosan. Nálam a játszótér funkciója az, hogy szabadon engedjem dühöngeni, leüljek a padra és kikapcsoljak, élvezzem ahogy a nap a nyitott számba süt, a gyerek meg kedvére futrinkázik.

"Hé! A gyereke fölmászott a mászókára!" - lökött valaki oldalba egyik bambulásom alkalmával. "Hát. Azért mászóka, hogy másszanak rá." - feleltem még mindig bambán. Körülöttem felháborodva néztek rám. "Menjen már!" - löködött a férfi. Nem mentem. De csináltam néhány fényképet.

Tömött sorokban állnak a szülők:

Fellöködjük a csószdára, majd lelüködjük és utána csúszunk:

Gyereket alig látni:

Másszál már, ne játszadozzál! Nem játszani jöttünk!!:

Krisztikém az egyetlen akit nem baszogat anyuci:

Megosztás a facebookon

Visszamentem a fodrászatba, amiről írtam a múltkor. A fodrászlány feljebb lépett a ranglétrán, már nem dolgozott, a tevékenysége mások egzecíroztatásában merült ki. :) Pl. elmagyarázta az új fodrász fiúnak, hogy mit csináljon a hajammal, aztán elment teát inni. A haja még mindig zöld. A fodrászfiú megkérdezte, hogy honnét jöttem. Az egyszerűség kedvéért azt mondtam, hogy német vagyok. Kicsit fárasztó mindig elmagyarázni globalizált családi viszonyainkat.

Óóóóóó, német, a németek nagyon jók, nagyon okosak!!! És a férje is itt van? Igen. És mit dolgozik? Mérnök. Óóóóó. A német mérnökök nagyon okosak. Kemények és okosak. Nagyon precízek és komoly elvárásaik vannak. Mindent olyan jól csinálnak, a kínaiaknak nagyon nehéz velük dolgozni. Tényleg, olyan okosak.

Itt elhallgatott, elvörösödött: Nem mintha a kínaiak ne lennének okosak. Nem úgy értettem. Csak úgy, hogy a németek tényleg nagyon okosak. Zavartan megint elhallgatott és pedig kicsit krákogtam, hümmögtem, aztán témát váltottunk, nekem pedig erről eszembe jutott a sör-management.

Ulf mesélte, hogy kb. 10 éve Santung tartományban dolgozott néhány kollégájával (Santung tartomány észak-keleten van), egy kis városban, ahol nem volt rajtuk kívül más külföldi. A szállodájuk éttermében ettek és ott is söröztek, mert más hely nemigen volt a környéken. A sör mindig meleg volt és jégkockával hűtötték. Elmagyarázták a kollégákkal a pincéreknek, hogy ha beteszik a hűtőbe, akkor - más italokhoz hasonlóan - a sör is lehűl. Betettek hát a pincérek a hűtőbe néhány  üveg sort. A baj csak ott volt, hogy eszméletlen összevisszaság uralkodott a hűtőben: egymás hegyén-hátán a legkülönfélébb italok, mindig egy órát kellett keresgélni, amíg elő tudták kotorni a kért italt, majd megtapogatták és tétován közölték, hogy "jé, még nem hűlt le...". Mert azt is nyomon követni ebben a kuszaságban, hogy melyik ital került a hűtőbe korábban... sziszifuszi erőfeszítés lett volna.

És egyszer csak a német mérnökök bekattantak - a halál szuvas hátsóján eldugott kisvárosban kell dolgozniuk fél évig, ahol nemcsak a kenyér de a kolbász is cukros-édes (a kínaiak mindent édesen esznek), de még a sör is tevepisimeleg. Kipakolták a hűtőt és katonás rendben visszapakoltak mindent - minden polcon más ital, meleg üvegek bemennek balról, jobbról menetelnek kifelé a régebb óta bent lévő, már hideg italok. Ha a vendég kér 6 sört (a 3 német mérnök vacsora előtti aperitifjeként), akkor 6 hideg sört jobbról ki, a többit jobbra tolni, ezáltal hely képződik 6 meleg üvegnek a bal oldalon. A kívánt hideg ital 2 másodperc alatt megtalálható.

Két hét alatt beleszoktak az új rendszerbe a pincérlányok. Attól kezdve ment minden, mint a karikacsapás újabb 2 teljes hétig - akkor a pincérlányok lecserélődtek és a két hetes sörmanagement tréning újból kezdődött.

Megosztás a facebookon

A kisemberek tiltakozásának - a közhiedelemmel ellentétben - évezredes hagyománya van Kínában. A legkülönfélébb formában adnak hangot nemtetszésüknek - békés és erőszakos demonstrációktól kezdve magányos ülősztrájkon át a rendőr fejének leüvöltéséig mindennel összefuthatunk jártunkban-keltünkben. A kedvencem az, amikor - tényleg szó szerint - leüvöltik a rendőr fejét. Kezdődik pl. azzal, hogy a rendőr megállít valakit, mert a szembesávban motorozva áthajt a piroson. Tuti biztos, hogy a motorosnak áll feljebb, torkaszakadtából üvöltve, guvadt szemekkel, a rendőr arcától 2 centire habzó szájjal védi az igazát. Az egyik gyakori érv az az, hogy "mindenki más is ezt csinálja, miért csak engem molesztál???". Ebben igaza van, mert a kínai utakon a jelzőtáblák és közlekedési lámpák maximum díszítőelemek.

A rendőr pedig, vérmérsékletétől függően vagy rezignált arccal bírságol tovább vagy vörös arccal próbálja védeni a méltóságát. Csak azt nem csinálják, amit Ulf szerint egy német rendőr tenne, ha valaki ilyen hangon beszélne vele: visszakézből bekasztnizná az illetőt.

Egy kis utcában fotóztam az alábbi feliratot. Koszos-büdös-szemetes telek dzsuvás fala: "Szigorúan tilos idepisálni és szarni!"

 

 A fal másik oldalán régi kicsi házikók az új, 20-30 emeletes házak szomszédságában. Nem gondoltam volna, de laknak bennük. A lakóknak valószínűleg érthető módon elegük lehetett abból, hogy szeméttelepnek használják a bejárati ajtajukat és nyilvános WC-nek a lakásuk másik oldalát.

Szép fehér alapot festettek mondandójuknak és fekete írásjegyekkel rápingálták sérelmüket (nagyjából hevenyészve fordítva): Nyomatékosan követeljük a helyi kormányzat vezetőitől, hogy hallgassák meg amit a nép mond. Figyeljenek a gyengék és elesettek sanyarú életére. A étkezési hulladék az emberi lét legalja. A nép normális életének biztosítása a kormányzat kötelessége.

 

Alatta: Mi létezünk! reméljük, hogy a kormányzat figyel e nép életére. És pirossal: Vérünk folyik, könnyünk csorog.

Néhány héttel később megint arra jártam. Hemzsegtek a rendőrök, nem is tudtam továbbmenni, mert az utcát lezárták. A tiltakozó feliratot lesmirglizték. Hát ennyi - gondoltam. Remélem a lakókat nem smirglizték le a föld színéről a felirattal együtt.

 

De nem! Újabb néhány hét múlva a szemétlerakat eltűnt és a kis udvarban - amelyet több kis ház ölel körül - felújítási munkák kezdődtek. Néhány hét múlva ismét visszamegyek. Lefotózom az eredményt.

Megosztás a facebookon

Itt van a mai levegőminőség-zászló:

Sanya zöld, mint az Alpokalja, Sanghaj szép sárga - Peking pedig szarbarna. Az a legrosszabb szín, szmogot jelez. A fűtési szezon kezdetével a levegőminőség sajnos egyre gyatrább lesz, ezért ma sétálni voltunk amíg még lehet. 15 fok és sárga levegő - ilyen nem lesz tavaszig.

És itt egy átfogó kép : a térkép közepétől kicsit jobbra és lejjebb az a két sárga és egy zöld zászlócska az Sanghaj. Körülötte piros, észak felé haladva pedig még szmogosabb a levegő: lila és végül Pekingben és környékén szarbarna.

Megosztás a facebookon