Kedves családomnak, aki depressziósan nyög a nyálkás, ködös, hideg, esős októberben.::))

A hónap közepén annyira ragyogott a kék égbolt, hogy muszáj volt elmennem sétálni. Tettem egy kört délben, majd beültem egy gulyáslevesre az egyik megmaradt Paulánerbe. Miközben ettem, sütkéreztem, a kék ég pedig ott tükröződött a levesen...

Megosztás a facebookon

Megint szembetaláltam magam egy étlapon a magyar gulyáslevessel. Nosza, próbáljuk ki, gondoltam. Mikroszkopikus méretűre vágott zödsgégek, szálakra szedett, atomokra szeletelt husi - mindez paradicsomlében.... gulyáslevesnek szar volt. De a kínai levesekhez képest nagyon finom.

Megosztás a facebookon

Kedvem szottyant egy gulyáslevesre, elmentünk hát a Pauláner étterembe a Xintiandi (Új Világ) nevű turistabazárba, ami amúgy nagyon szép és kúl, nem olyan műanyag, mint a Yuyuan kert, de legalább olyan kevés köze van a kínaiakhoz, viszont legalább drága.

A leves "magyar marhahúsleves" néven fut, természetesen nem olyan, mint Magyarországon. De finom, sűrű, tényleg a lében főzték a marhahúst. Krumpli alig van benne, ellenben kaliforniai paprikadarabok igen, a bögrécske színültig van hússal. Színhús kockák, mócsing nuku, puhára főzve. Barnakenyér szeletekkel szolgálták föl - már csak ezért is megéri elmenni a Paulánerbe, nyamm.... - vaj-ciciket adtak hozzá. Egy gond volt vele: valamilyen homályos okból kifolyólag telenyomták a levest paradicsomlével.....

Ulf szendvicset rendelt chips-szel. Chips. Ő úgy gondolta, hogy az egy étteremben sült krumplit jelent. A Pauláner menedzsmentje / termékdizájnere / szakácsa - vagy talán valamennyien együtt nem így gondolták. A chips ugyanis szimpla rágcsálnivaló chips volt, frissen a zacskóból.

Ulf szegény ezt ilyen arccal próbálta megemészteni (a szemeket figyeljétek :) :

Nekem egy leves nem volt elég, Ulf pedig szimplán éhen maradt, így dzsentri módjára taxiba ültünk és elvitettük magunkat a másik Paulánerbe, a Fenyang úton, ami amúgy türzshelyünk a gyönyörű játszótere miatt. Negyed óra sétára van a lakásunktól. Én rendeltem egy "magyar marhahúslevest". Ugyanaz a finom sűrű marhahúslé, puhára főzött színhús kockákkal. Ebben több volt a krumpli, szórványosan kaliforniai paprikadarabokkal is találkoztam. Ugyanúgy paradicsomlével. :( Az ördög a részletekben, azaz jelen esetben a körítésben rejlik: 2 szelet barna kenyér, 1 szelet fehér kenyér, kétféle isteni zsömlécske és kis tégelyekben vaj, májkrém (!) és töpörtyűs disznózsír (!!) - igen, igen, igen! Disznózsír. Kínai kajától elhalt ízlelőbimbóim örömmámorban úsztak.

Ulfbajor fehérkolbászkát rendelt pereccel:

A különbség az arcán szemmel látható.

Az asztal a télikertben a ragyogó napsütésben csak hab volt a tortán - a versenyt a Fenyang úti Pauláner nyerte.

Néhány nappal később, csak a rend kedvéért elballagtam a folyóparti Paulánerbe is egy gulyáslevesre. Ugyanaz a finom lé, de itt se krumpli, se paprika nem úszkált benne. A hús is kevesebb volt, de ugyanolyan ízletes és puha. Négy darab, hajszálvékony barnakenyér szeletke kettő doboz pici vajjal a körítés. Egy óra múlva kirendeltem még egyet. :) A második adagban a hús fele mócsingos volt és csak kettő szelet hajszálvékony kenyérkét hoztak hozzá. A hely a panoráma miatt (az étterem hosszú kertje a Bundra néz) jó időben mindig teltházzal üzemel, nem kell, hogy a kaja minőségével törjék magukat. Gondolom. A listán a harmadik helyen kullog. Tehát a sorrend: Fenyang út, Xintiandi, Riverside promenád.

A Riverside promenád Paulánerének gulyáslevese:

Megosztás a facebookon