Kedves családomnak, aki depressziósan nyög a nyálkás, ködös, hideg, esős októberben.::))

A hónap közepén annyira ragyogott a kék égbolt, hogy muszáj volt elmennem sétálni. Tettem egy kört délben, majd beültem egy gulyáslevesre az egyik megmaradt Paulánerbe. Miközben ettem, sütkéreztem, a kék ég pedig ott tükröződött a levesen...

Megosztás a facebookon

Bár május és december között bármikor létrejöhet tájfun, leggyakrabban július és szeptember között támadnak. Idén október végén kaptunk a nyakunkba egyet. Sanghajban mázlink van a tájfunnal: nincs halálos áldozat, viszont ragyogó tisztára pucolja a levegőt. Úgy esett három napig, hogy az esőfüggönyben a szállópor részecskéknek, hivatalos nevükön PM2,5, kevésbé ismert nevükön kicsi geci partikuláknak egyszerűen nem maradt hely. És a levegő - idén immár sokadszor - zöldebb, mint az Alpokalján...

Megosztás a facebookon

Sanghajban remek kiállítások vannak. Nemrég láttam kiállítást a második Mona Lisáról, azaz arról, hogy da Vinci vajon tényleg két Mona Lisát festett anno és ha igen, akkor hol van a második. Nemrég pedig Ulf ki tudott venni egy szabadnapot ezért délután ellátogattunk két kiállításra. Íme az egyik:

Ez volt az a művészeti alkotás, amelyik annyira kiverte Ulfnál a biztosítékot, hogy kijelentette: ő ezek után csak kortárs sörre hajlandó beülni ritka szabadnapjain:

Azért ez a kerítés sem semmi. A címe: Kerítés....

Csináltunk egy kortárs szelfit :)

...és itt pedig vagyon a kiállítás:

 

Megosztás a facebookon

... hát ezt megint elb....ták........ :::)))

Megosztás a facebookon

A második világháború alatt több ezer zsidó lelt menedéket Sanghajban. Ennek állít emléket a Zsidó Menekültek Múzeuma. Nagyon szépen rendbehozták. Kár, hogy az egész zsidó negyedből két, zsebkendőnyi háztömböcske maradt, a többit lerombolták és mindenhol építkezés zajlik.

Magyar vonatkozása is van a zsidók segítésének: a Sanghajban élő Komor Pál dokumentumokkal segített több ezer zsidó menekültnek továbbutazni az Egyesült Államokba illetve Ausztráliába.

Megosztás a facebookon

Nem tudok betelni a napon rothadó, akasztott hús látványával. Újra és újra feltolulnak a szép emlékek. Ezúttal a szeptemberi, 29 fokos nyárutóban sikerült az alábbi nyálcsorgató húsboltot lekapnom. A kedvencem a két zsíros csimbók, melyek gusztusosan lógnak le a pult széléről. Nyammm..... (Amúgy - ha valaki nem értené a feliratot - ez egy nagykereskedés :)

Megosztás a facebookon