Itt laktam régen, a 15. emeleten. Ez úgy jön ki, hogy nincs negyedik, mert a négyes szerencsétlen szám, a kiejtése hasonlít a "halál" szó kiejtésére. Nincsen tizenhármas és tizennégyes sem. Az előbbi "nemzetközileg" szerencsétlen szám, az utóbbi kiejtése hasonlít a "halál halál", azaz dupla halál kiejtésére. A ház a francia negyedben van, ez angolul French Concession néven fut. Néhány évente fellángol a vita, hogy nem lenne szabad ezt a gyarmati időket idéző, Kína alávetettségét hangsúlyozó nevet használni. Aztán a vita elül és minden marad a régiben, ugyanis a kínaiak maguk is French Concession-nek hívják, sokan még akkor is, amikor kínaiul beszélnek: "Tyingtying cshángwáng French Concession luli huángkhuáng..." Valahogy így.

Néhány kép a környékről, az utcákat beborítják a gyönyörű platánfák:

És a sarki sex shop is itt van még. Amikor először láttam anno, a lakásom közelében sétálgatva, persze muszáj volt bemennem. Bent fehér köpenyes nénik árulták a műpéniszeket. Szexuális egészség néven futott, a nénik öltözete gyógyszertárosok köpenyére hajazott. :) Most nem mentem be :) De biztos minden ugyanolyan.

Megosztás a facebookon

A kínaiak jó része, legalábbis a városlakók, akik legalább az iskolában kapcsolatba kerülnek az angol nyelvvel, választanak maguknak angol nevet.A külföldiek nem tudják kimondani a kínai neveket, gondolják. Meg különben is milyen kúl már, hogy angol nevünk van. Sokuk szerint MINDEN külföldinek van angol neve. Egyszer tolmácsoltam egy kínai ürgének, aki gondolom "barátkozzunk a tárgyalás elején" megfontolásból azt kérdezte magyar tárgyalópartnerétől, hogy mi az angol neve. A magyar pislogott egy kicsit, nem értette. Olyan neki nincsen, neki van egy magyar neve, Balázs vagy Dezső, nem emlékszem, minek még egy angol is. De az olyan kimondhatatlan, magyarázta a kínai. Gondoljon csak bele - érvelt tovább - sokkal jobban lehet üzletet kötni, hogy ha emlékeznek a partnerei a nevére, mert hát ugye a magáé nem csak kimondhatatlan, de még mindenki el is felejti. És röhögött. Hát, mit mondjak.... minden volt ez az indítás, csak jégtörő nem. Nem is lett belőle üzlet. Persze nem emiatt, gondolom.

A névválasztás sokszor történik hangzás alapján. Például egy Wenwen nevű ismerősöm a Vivien nevet választotta. Egy Na vezetéknevű ismerősöm Nana-nak hívatta magát. Egyszer egy magyar azt mondta neki, hogy nem túl szerencsés névválasztás, mert egy híres francia író regényében a prostituáltat hívják Nanának. Ha bemutatkozik a nő, mindenkinek ez jut az eszébe. "Nevet kéne változtatnom" - töprengett a nő. De kiszámoltam neki, hogy ha a magyarok 0,1%-a olvasta Zola szóbanforgó regényét, és nekik is a 0,1%-uk asszociál a főszereplőre, ha bemutatkozik, akkor nagyjából 1 fő miatt nem érdemes nevet változtatni.

Egy faszi az Elephant nevet választotta. Képzeljétek el, egyszer csak ott áll előttetek egy kínai, kezet nyújt és azt mondja: Elefánt a nevem. Próbálod visszafojtani a röhögést és közben lázasan gondolkozol: most mit mondjak, hogy ne bántsam meg, azt, hogy "Örvendek, én meg Réti Pölöske vagyok?"

A legfájóbb, amivel eddig találkoztam, az a Sárga Disznó volt. A névjegykártyáján ott állt angolul: Yellow Pig. Az ő angol neve az eredeti kínai név fordítása volt, ugyanis családneve Huang, Utóneve Zhu. Huang Zhu - Sárga Disznó. Csakhogy amíg Kínában a Huang egy bevett családnév és a sárga az egyik legelőkelőbb szín (császársárga), a disznó pedig a kínai zodiákus egyik szerencsehozó tagja, addig az ÖSSZES többi nyelven a Yellow Pig nagyon szerencsétlen, rasszista, politikailag inkorrekt, stbstbstb. Ezt sajnos senki nem mondta meg neki. Én sem mertem.....

Megosztás a facebookon

Nemrég ellopták a pénztárcámat. Nem volt benne sok minden, néhány fénykép meg cetlik. De benne volt a személyim, amit nem is kellett volna elhoznom, csak elfelejtettem belőle kivenni. Elballagtam hát az illetékes rendősörsre, hogy rögzíttessem a tényállást és kapjak egy piros pecsétes papírt.

A rendőrség udvarán láttam a következő kis kreálmányt:

Megosztás a facebookon

Angela Baby napjaink egyik legismertebb sanghaji celebje (vagy sanghaji születésű hongkongi celebje?). A fiatalok közül valószínűleg többen hallottak róla, mint az előző bejegyzés hőséről, Lei Fengről. Gyönyörű, ezt el kell ismerni. Talán ez az oka annak, hogy nemrég valaki azt kezdte pletykálni, hogy plasztikáztatott. Bizonyíték gyanánt egy más mellé tette Angela Baby tíz évvel ezelőtti és mostani fényképét. A különbség szembeötlő, de szerintem simán lehet, hogy a tinilány felnőtt és nagyon megszépült, emellett beszerzett egy oltári jó sminkest. Mindenesetre amikor már Sanghaj lakosságának harminc év alatti része kizárólag arról beszélt, hogy műtötték-e vagy sem, Angela Baby kamerák kíséretében felkeresett egy orvost és az egész testét CT-vel megvizsgáltatta, bizonyítandó, hogy minden porcikája eredeti. Azt persze nem lehet tudni, hogy egy másik orvos, egy "független szakértő" :) is erre a következtetésre jutott-e volna... hahaha

Angela Babyről még egy pletykát hallottam, azt, hogy nemrégiben megtartott esküvője kétszázmillió jüanba került. Az kb. harminc millió euró.

Amúgy meg milyen vicces név már az, hogy Angela Baby. Mindjárt írok a kínaiak angol neveiről is.

Megosztás a facebookon

Lei Feng, a Népi Felszabadító Hadsereg ifjú katonája, a segítőkészség és szerénység mintaképe, aki "ahol tud, segít"-úttörőként segített mindenkin, aki az útjába került, 1962-ben, 21 éves korában hunyt el. Agyoncsapta egy lámpaoszlop, miközben éppen önzetlenül és szerényen segített valamit a lámpaoszlopot szállító teherautó sofőrjének. Mítoszát Mao elnök indította el 1963-ban: a "Tanuljunk Lei Feng elvtárstól" évtizedeken keresztül áthatotta a kínaiak mindennapjait. Sokszor találkoztam régebben plakátokkal, táblákkal és cetlikkel, amelyeken arra buzdították a népet, hogy szorgalmasan tanuljon Lei Fengtől. "Jé, kedves ismerős!" - dobbant nagyot a szívem, amikor a minap megláttam a kis, piros táblácskát a bölcsi bejárata mellett. Lei Feng pufók, jóllakott óvodás arcával vidoran bámult, egy Starbucks és egy Costa Café között félúton, egy francia kávézó tőszomszédságában. Füles sapkája mellett a jól ismert felirat: "Tanuljunk Lei Fengtől!"

Nosza, kaptam a kamerámat és lefényképeztem. A közelben dolgozó tésztaárus, a cipész, a zöldséges, a kaput őrző idősebb urak és minden egyes járókelő kíváncsian találgatta, hogy mit fényképezhetek a fonnyadt fűszálakon.

Néhány nappal később vettem észre, hogy Lei feng táblája eltűnt. Beljebb állították, egészen a fal mellé, a sarokba. A pufók arc még látszik, a felirat már nem kivehető az árnyékos helyen. Vajon cikinek érezték, de eltávolítani mégsem akarták a népi hőst, így került köztes megoldásként a sarokba? Vagy csak kidőlt és ide sikerült újra leszúrni?

A jobb oldali, piros táblán Lei Feng, a másikon egy másik propagandaszöveg (erről sosem szoknak le), két gyerekkel, akiknek az ázsiai vágyálmot tükrözve óriási szemeket rajzoltak.

Megosztás a facebookon

(Kisbolt. Dóri jobbról be. Eladó felpillant.)

- Tessék, mit adhatok?

- Kólát kérek.

- Pirosat vagy fehéret?

- Pirosat kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye...)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

 

(Másik kisbolt. Dóri jobbról be. Eladó felpillant.)

- Tessék, mit adhatok?

- Egy doboz Marlborót kérek.

- Pirosat vagy fehéret?

- Pirosat kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye...)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

Ezek a párbeszédek játszódtak le újra és újra, mindenhol. Még régebben, mikor utoljára itt voltam (2009 előtt). Már elfelejtettem, micsoda élmény volt minden alkalommal, de a minap betévedtem egy kisboltba. És a csoda megtörtént:

- Tessék, mit adhatok?

- Muffint kérek.

- Fehéret vagy barnát?

(Hm, Kriszti rajong a csokisért.) - Barnát kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye... Hm. Kriszti szereti a simát is.)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

Az egész napom bearanyozódott. :)

Megosztás a facebookon