Lei Feng, a Népi Felszabadító Hadsereg ifjú katonája, a segítőkészség és szerénység mintaképe, aki "ahol tud, segít"-úttörőként segített mindenkin, aki az útjába került, 1962-ben, 21 éves korában hunyt el. Agyoncsapta egy lámpaoszlop, miközben éppen önzetlenül és szerényen segített valamit a lámpaoszlopot szállító teherautó sofőrjének. Mítoszát Mao elnök indította el 1963-ban: a "Tanuljunk Lei Feng elvtárstól" évtizedeken keresztül áthatotta a kínaiak mindennapjait. Sokszor találkoztam régebben plakátokkal, táblákkal és cetlikkel, amelyeken arra buzdították a népet, hogy szorgalmasan tanuljon Lei Fengtől. "Jé, kedves ismerős!" - dobbant nagyot a szívem, amikor a minap megláttam a kis, piros táblácskát a bölcsi bejárata mellett. Lei Feng pufók, jóllakott óvodás arcával vidoran bámult, egy Starbucks és egy Costa Café között félúton, egy francia kávézó tőszomszédságában. Füles sapkája mellett a jól ismert felirat: "Tanuljunk Lei Fengtől!"

Nosza, kaptam a kamerámat és lefényképeztem. A közelben dolgozó tésztaárus, a cipész, a zöldséges, a kaput őrző idősebb urak és minden egyes járókelő kíváncsian találgatta, hogy mit fényképezhetek a fonnyadt fűszálakon.

Néhány nappal később vettem észre, hogy Lei feng táblája eltűnt. Beljebb állították, egészen a fal mellé, a sarokba. A pufók arc még látszik, a felirat már nem kivehető az árnyékos helyen. Vajon cikinek érezték, de eltávolítani mégsem akarták a népi hőst, így került köztes megoldásként a sarokba? Vagy csak kidőlt és ide sikerült újra leszúrni?

A jobb oldali, piros táblán Lei Feng, a másikon egy másik propagandaszöveg (erről sosem szoknak le), két gyerekkel, akiknek az ázsiai vágyálmot tükrözve óriási szemeket rajzoltak.

Megosztás a facebookon