(Kisbolt. Dóri jobbról be. Eladó felpillant.)

- Tessék, mit adhatok?

- Kólát kérek.

- Pirosat vagy fehéret?

- Pirosat kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye...)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

 

(Másik kisbolt. Dóri jobbról be. Eladó felpillant.)

- Tessék, mit adhatok?

- Egy doboz Marlborót kérek.

- Pirosat vagy fehéret?

- Pirosat kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye...)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

Ezek a párbeszédek játszódtak le újra és újra, mindenhol. Még régebben, mikor utoljára itt voltam (2009 előtt). Már elfelejtettem, micsoda élmény volt minden alkalommal, de a minap betévedtem egy kisboltba. És a csoda megtörtént:

- Tessék, mit adhatok?

- Muffint kérek.

- Fehéret vagy barnát?

(Hm, Kriszti rajong a csokisért.) - Barnát kérek.

- Az nincs.

(Kis csend. Visszafojtott röhögés a részemről. Továbbá tűnődés, hogy én vagyok-e a hülye... Hm. Kriszti szereti a simát is.)

- Akkor fehéret kérek.

- Tessék.

Az egész napom bearanyozódott. :)

Megosztás a facebookon