Tudom! TUDOM! Külföldön a helyi ételeken való szörnyülködés az elképzelhető legközhelyesebb dolog. De még így is, hellyel-közzel 20 év Sanghaj után nem tudom megállni, hogy néhány közeli étterem és bolt kínálatából szemezgessek.

Kezdetnek itt van ez a helyes kis szardarab:

Hivatalos nevén tengeri uborka (?). Aranyáron mérik. Egy kis doboz szarcsimbók ára 5600 RMB, azaz kb 900 Euró, ami sacperkábé több, mint negyedmillió forint:

Egy másik kis doboznyi szardarabka ennek a duplájáért.... :

Hiába szereti az ember a kínai kaját, néha azért megkívánja az otthoni ízeket. Nem tudom hogyan eshettem abba a csapdába, hogy a KFC ablakába kitett plakátról ez ugrott be: "Istenem, ribizlis sütike." Elborult aggyal rohantam be, hogy aztán kifele jövet ugyanazzal a lendülettel köpjem ki a pirosbab-pasztás lepénykét a szemetesbe. Ekkora bakit. És ennyi Kínában töltött év után...

Tudom. A csirkeláb is lejárt lemez. De attól még rém vicces. Így néz ki a boltban a fél kilós kiszerelés.

És így néz ki az étteremben, amikor gusztusosan tálalják az önkiszolgáló pultnál. És igen. Jönnek az emberek és tülekednek. Kiveszik a fogóval. Méregetik, nézegetik. Forgatják. Visszateszik és kivesznek még egyet. Azt is alaposan megszemlélik. Míg végül a győztes csirkelábacskát élvezettel majszolgatja a vendég, mondhatnám csóvcsálja, mert ehető része nincsen. A múltkor ott ültem fél órát és próbáltam kitalálni, hogy mi a manót válogatnak ott az emberek. Melyik a porcosabb? Van olyan mesterszakécs, akinek a specialitása a csirkeláb. :::)))

A fekete csirke remélem nem azért ilyen színű, mert szart eszik. Biztos, ami biztos még nem próbáltam ki.

Itt a kezem nem disznóláb. A sós malaclábikó darabja 3 eurót kóstál (kb 900 forint). De törzsvendégek kettőért megkapják.

Megosztás a facebookon