Zöldebb a levegő mint az Alpokalján!!!

Nem tudom megállni, hogy ne írjak újra meg újra a levegő minőségéről. A levegő színének ellenőrzése a napi rutin része. Ha zöld, akkor két hüvelykujj felfelé, ha citromsárga akkor egy. Narancssárgánál a hüvelykujj vízszintes. Pirosnál egy, lilánál két hüvelykujj lefelé. Szarbarnánál három hüvelykujj lefelé (ezt csak ketten tudjuk közösen produkálni.)

Sanghajban nem volt még lila és szarbarna, amióta itt vagyunk, hetek óta viszont zöld, de legalábbis sárga a levegő. Ilyenkor angyali mosoly jelenik meg az arcán. Aztán mindig meg kell nézni Pekinget. Ott sokszor piros és lila, néha szarbarna. Ilyenkor jól kiröhögjük őket. Ha nálunk éppen piros, Pekinget pedig zöldre söpörte egy szélroham, akkor fújolunk.

Magyarországon valószínűleg hülyének néznének minket az ilyen párbeszédek hallatán:

- Megnézzük milyen színű a levegő?

- Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen!

- Ma zöld a levegő!

- Hurrá!!! És Pekingben?

- Ott lila.

- Lúzerek! Lúzerek!

Vagy:

- Ma piros a levegő.

- Óóóóóóó. És Pekingben?

- Ott zöld.

- Pukkadjanak meg!

Alant a bizonyíték, hogy Sanghajban éppen jobb a levegő, mint az Alpokalján. (Ez persze csúsztatás, de mostanság tényleg sok-sok hüvelykujj áll fölfelé.)