Meg kellett tiltanom Krisztinek, hogy kimászkáljon az ágyból, mert sportot űzött abból,  hogy kirohangál. Aztán persze ha nem alszik este 11-ig, akkor hogyan kel föl reggel 6-kor? Megfenyegettem, hogy Minnie nem mehet vele bölcsibe,  ha kijön az ágyból lefekvés után. Nyitva kellett hagynom egy kiskaput,  mert mi van,  ha beteg és rosszul van, de félti az egeret,  ezért nem mer kijönni. "Ha baj van kijöhetsz. De csak akkor. "

Természetesen a gyermeki kreativitás végtelen,  ha arról van szó, hogy kirohangálhasson. A mai a kedvencem. Íme: 9 óra múlt, amikor meghallottam a pici lábikókat tip-tip tap-tap settenkedni. Lélegeztem egy nagyot, hogy ne küldjem visszakézből aludni. Megáll az ajtó előtt. Nem mer bejönni. Tétovázik. Ulffal már röhögünk. "Baj van." - cincogja. Majd hangosabban: "Anyukám, baj van!" Kimegyek, megcirógatom. "Mi a baj tündérke?" "Ez." Mutatja a kis kezét,  pici ujjai között ragadós zöld labdacs. Egy fikagolyó. Ulf szerint azt kellett volna mondanom, hogy egye meg és mars aludni. "Ez takony kislányom. Menj vissza az ágyba,  majd én kidobom." Visszasomfordál. "Krisztikém, a taknyot beletörlöd a kendődbe és nem mászkálsz ki miatta." "DE A SZEMEMBEN VOLT. " - védi sértődötten az igazát és az orrát belefúrja a párnába.

Na jó,  azért a mai sem semmi. Fél kilenc múlt amikor hallom a kis tip-tip tap-tap settenkedő lábikókat. Bejön, nyújtja felém Minnie -t. "Anyukám,  bontsad ki!" Hát a vakbelem röhögöm már ki : nem tudott elaludni oszt unalmában csomókat kötött Minnie egér farkára. Olyan sokat,  hogy Minnie farka nulla hosszúságúvá töpörödött, ettől persze bepánikolt.

   

Megosztás a facebookon