....és természetesen az állatkertbe kellett menni. Nagyon régen nem jártam a Budapesti Állatkertben és igen kellemes meglepetésben volt részem: nagggyyyyyoooooon jó. Nem ilyen emlékeim vannak régről - most állatbarát, sok-sok érdekes és vicces programmal, bemutatóval. Beültünk egy állatbemutatóra, közelről láttunk baglyot és más állatokat repkedni - mászni - futkorászni. Nagyvárosi patkányoknak, mint amilyenek mi vagyunk (igen - igen nagyvárosi, 25 milliós nagyvárosi) óriási élmény volt. Krisztikém a mindennapokban csak csótányokat lát élve és egy rakás kutyapisit rászáradva a falakra. A gondozók mindenféle érdekességet is elmondtak, pl. azt, hogy a bagoly nagyon buta állat. Láttuk a kiselefánt szülinapi ünnepségét, 4 éves volt, mint Kriszti. Majd kiugrott a bőréből örömében.

Külföldön élve folyamatosan megy a para, hogy nem fog rendesen megtanulni magyarul. Az Állatkert ebben is segített - a "gyűrűsfarkú maki" azóta is része az aktív szókincsének. Már mesét is mondott Rapunzelről és a gyűrűsfarkú makiról. A maki azért tett rá mély benyomást, mert közvetlen közelről látta íme:

Láttuk a nagy kedvenceket, a flamingókat is. Jó sokan voltak (és nem csak azért tűntek soknak, mert tükröt tettek mögéjük, mint Sanghajban).

A másik kedvencem ez a kép, amin az orrszarvú szarva látszik. Akkora a szarv, mint a kiscsaj feje.

Megosztás a facebookon