Kriszti már lassan 7 éves lesz, de korábban rúdtáncolt a metrón, edzőpadnak használta az üléseket, fel-le ugrált rajtuk, vagy egyszerűen végignyalta az összes kapaszkodót.

Én pedig rendületlenül (és reménytelenül) próbáltam fegyelmezni. Néha már hallgatott is volna rám, de akkor mindig meglátott egy másik kisgyereket, aki például éppen fejjel lefelé lógott az ülésen, miközben cukros csokit nassolt, és mindenkit összerugdosott, akit lábbal elért.

Kriszti ilyenkor irdatlan dühös szemekkel bámult rám: neki miért szabad???

Most erre mit mondjak?

Megosztás a facebookon