Nemrég ellopták a pénztárcámat. Nem volt benne sok minden, néhány fénykép meg cetlik. De benne volt a személyim, amit nem is kellett volna elhoznom, csak elfelejtettem belőle kivenni. Elballagtam hát az illetékes rendősörsre, hogy rögzíttessem a tényállást és kapjak egy piros pecsétes papírt.

A rendőrség udvarán láttam a következő kis kreálmányt:

Megosztás a facebookon

Lei Feng, a Népi Felszabadító Hadsereg ifjú katonája, a segítőkészség és szerénység mintaképe, aki "ahol tud, segít"-úttörőként segített mindenkin, aki az útjába került, 1962-ben, 21 éves korában hunyt el. Agyoncsapta egy lámpaoszlop, miközben éppen önzetlenül és szerényen segített valamit a lámpaoszlopot szállító teherautó sofőrjének. Mítoszát Mao elnök indította el 1963-ban: a "Tanuljunk Lei Feng elvtárstól" évtizedeken keresztül áthatotta a kínaiak mindennapjait. Sokszor találkoztam régebben plakátokkal, táblákkal és cetlikkel, amelyeken arra buzdították a népet, hogy szorgalmasan tanuljon Lei Fengtől. "Jé, kedves ismerős!" - dobbant nagyot a szívem, amikor a minap megláttam a kis, piros táblácskát a bölcsi bejárata mellett. Lei Feng pufók, jóllakott óvodás arcával vidoran bámult, egy Starbucks és egy Costa Café között félúton, egy francia kávézó tőszomszédságában. Füles sapkája mellett a jól ismert felirat: "Tanuljunk Lei Fengtől!"

Nosza, kaptam a kamerámat és lefényképeztem. A közelben dolgozó tésztaárus, a cipész, a zöldséges, a kaput őrző idősebb urak és minden egyes járókelő kíváncsian találgatta, hogy mit fényképezhetek a fonnyadt fűszálakon.

Néhány nappal később vettem észre, hogy Lei feng táblája eltűnt. Beljebb állították, egészen a fal mellé, a sarokba. A pufók arc még látszik, a felirat már nem kivehető az árnyékos helyen. Vajon cikinek érezték, de eltávolítani mégsem akarták a népi hőst, így került köztes megoldásként a sarokba? Vagy csak kidőlt és ide sikerült újra leszúrni?

A jobb oldali, piros táblán Lei Feng, a másikon egy másik propagandaszöveg (erről sosem szoknak le), két gyerekkel, akiknek az ázsiai vágyálmot tükrözve óriási szemeket rajzoltak.

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Találtunk egy új játszóteret, ez lett a halacskás játszótér, mert halakat lehet fogni egy pancsolómedencében. Mellette van a sarki múzeum :) a Suzhou-folyó történetéről. Azt nagyon szeretem Kínában, hogy még a legkisebb, legeldugottabb múzeumi kiállítás is jól tervezett, átgondolt, kreatív és érdekes.

A háromfajta víz a három kübliben (jobbról balra)

1. az eredeti és természetes

2. a 70'-es - 80'-as évekbeli halálszennyezett és

3. a jelenlegi állapotot mutatja. Én anno, '92-ben, a középsőt láttam.

 

Nemrég kezdték a folyó rehabilitálását, egész jó eredménnyel. Egy, a közelmúltban végzett kísérlet eredménye szerint a zebrahalak fele 90 percet már túlél a vízben... :)

 

A folyó vize az ötfokozatú minőségi skála szerint már besorolható a legalacsonyabb, azaz az ötös fokozatba - mezőgazdasági öntözésre használható. Az a víz, amelyik nem sorolható be az ötös skála valamelyikébe, az szennyvíz. A Suzhou-folyó vize eddig szennyvíznek számított.

 

A múzeumnak csak egy részét tudtam megnézni, mert Kriszti állandóan rohangál, de ha visszamegyünk, akkor csinálok több fotót. Ja, és a múzeum ingyenes és nagyon szép tiszta és jól felszerelt mellékhelyisége van. Hogy ez miért fontos, arról majd legközelebb. :)

 

Ez pedig a halacskás játszótér:

 

Megosztás a facebookon

Voltunk a Longhua templomban, még szeptemberben.

 

ez azon ritka néhány pici helyek egyike, amit nem pakoltak tele felhőkarcolóval :)

de a környéken már állnak a daruk, a templom melletti sarokról pl ezt látni:

Amúgy szép, csendes hely. Hétköznap kora délután. Egyszer visszamentünk együtt, hétvégén - nem csak azért nem tudtunk bemenni, mert dugig tömve volt, hanem azért, mert a bent lévők füstölőkötegeket gyújtogattak és már a sarkon sem lehetett levegőt venni.

Megosztás a facebookon