Betévedtem egy ECCO cipőboltba. A cipőket nézegettem vásárlási szándék nélkül, amikor az egyik eladó, látván szinte fehérré fakult, újkorában kék cipőmet, megkérdezte, hogy van-e otthon kék cipőkrémem. Németországban az ECCO bolt, ahol a lábbelit vásároltam nem tartott kék krémet és az eladó sikerrel meggyőzött arról, hogy ilyen nem is létezik. A kínai eladó leültetett, levette mindkét cipőmet, leguggolt a bolt közepén, abban a vicces kínai guggolós pózban, aminek a látványától is sajogni kezd a térdem (telitalppal guggolnak, a térdek a fülek mellett) és elkezdte kisuvickolni a cipőmet.
- Tényleg azt mondták Németországban, hogy nincsen kék cipőkrém? – kérdezte. Nagyon belelkesült attól, hogy tudok kínaiul.
- Tényleg. Három boltban is jártam, egyikben sem tartottak, még csak nem is hallottak ilyenről. Persze megnézhettem volna online, de hittem nekik és nem próbálkoztam.
- A majmok. – röhögött – Nem sokan vesznek kék cipőt, biztos csak nem akartak kék krémbe invesztálni. Egyszerűbb azt mondani, hogy nincsen. Nézze, itt ebből a cipőből teljesen kikopott a szín. Először színtelen viaszt teszek rá és ha megszáradt, akkor bekenem kékkel. Ha az is megszáradt, akkor kenek rá még egy kék réteget. A végén kisuvickolom egy puha kendővel. Így ni, nézze, hogy ragyog. Sosem lesz már olyan, mint az eredeti, nagyon kifakult. De szép lett.
Tényleg nem lett olyan, mint az eredeti, de nagyon szép lett. Kézzel kente föl a viaszt. Csupa maszat lett a végére még az arca is. Mielőtt visszafűzte volna a cipőfűzőt, a lyukakat vékony rudacskává sodort papírral tisztította ki. 20 percig csak suvickolt. Több, mint félórát ültem ott, cipő nélkül.
Elképzeltem, hogy Európában bárhol, akárhol, Magyarországon vagy Németországban, az eladó a bolt közepén kuporog és a kuncsaft cipőjét krémezi buzgón, aki nemcsak, hogy nem ott vette a kifakult cipőt, de bevallottan nem is akar semmit vásárolni... de nem állt össze a kép. J
Otthagytam egy rakat pénzt viaszra meg mindenféle színű cipőkrémre.
Ilyen lett a végén:
Megosztás a facebookon