Nem tudok betelni a napon rothadó, akasztott hús látványával. Újra és újra feltolulnak a szép emlékek. Ezúttal a szeptemberi, 29 fokos nyárutóban sikerült az alábbi nyálcsorgató húsboltot lekapnom. A kedvencem a két zsíros csimbók, melyek gusztusosan lógnak le a pult széléről. Nyammm..... (Amúgy - ha valaki nem értené a feliratot - ez egy nagykereskedés :)

Megosztás a facebookon

Sokat kommunikálunk WhatsApp-en keresztül, mert ingyenes és kényelmes. A baj az, hogy be van állítva az automata helyesírás-javító, ami elvileg segítene az üzenetírásban, de kezd az idegeimre menni.

Azt írom Ulfnak, hogy „Ulfi! /Így szoktam Ulfot szólítani, bár kiütést kap tőle, de már megszokta/ Elviszem Tinát /Így hívjuk Krisztit németül, angolul és kínaiul/ Pudongra /Ez Sanghaj keleti fele, ott van az orvosi rendelő/, azaz angolul: „Ulfi, I’ll take Tina to Pudong.”

Ez a mondat a következőképpen érkezik meg Ulf telefonjára, helyesírás-javítás után: „Lufi! I’ll take tuna to puding!”, azaz: „Lufikám! Elviszem a tonhalat a pudingba!”

Megosztás a facebookon

Vicces kifejezések vannak a kínaiban a színekre. Az egyik kedvencem a "G20-kék".

A pekingi olimpia előtt kezdett terjedni a kínaiak között az Olimpia-kék kifejezés. Így röhögték magukat halálra (kínjukban), hogy az Olimpia idejére kék eget álmodó állambácsi bezáratott egy rakás levegőszennyező üzemet és ipari létesítményt. Az eredmény lehengerlő volt: Olimpia-kék színben ragyogott Peking ege.

Az idén, szeptember elején Hangzhouban tartották a G20 találkozót. Sanghaj ege egész augusztusban kék, a levegő pedig friss volt. Az "Olimpia-kék" kifejezést felváltotta a "G20-kék". Az állam által kontrollált levegőminőség így viccesnek és egészségre nézve előnyösnek tűnik. Az építkezéseket például akkor is leállítják, amikor a levegő minősége nagyon rossz és ezért riasztást adnak ki. De mindennek van árnyoldala is: láttam több riportot építőmunkásokkal. Szomorúan kuporogtak szegényes szállásukon. Vidéki szegénység elől a városi szegénysége menekült egyszerű emberek - mindig az elesetteken csattan az ostor. Rezignáltan mesélték, hogy most ülnek és várnak arra, higy az építkezések újra elinduljanak és a főnök hívja őket. Addig persze fizetést nem kapnak.

A másik nagy kedvenc a "rizsfehér". Krisztikémet nagyon elkapatják az utcán / metróban / üzletekben. Ülnek vele szemben vagy éppen körbaállják. Gülüszemekkel bámulják és susognak egymás között: "Úristen milyen szép ez a gyerek! Nézd a gyönyörű világos haját! Milyen hullámos! Mekkora szemei vannak!" Némelyek egyenesen odamennek hozzá és tagoltan a szemébe mondják: "Te gyönyörű vagy!" Fogalmuk sincs róla, hogy már mindent ért, amit kínaiul mondanak neki.

A kiscsaj aztán persze ideje nagy részét azzal tölti, hogy illegeti magát a tükör előtt: "Milyen szép vagyok! Úristen! Milyen nagyok a szemeim! Szép hullámos a hajam!" Aztám felém fordul: "És a bőröm olyan fehér, mint a jjllis!" "Mivan?" - mondom a magam jólnevelt modorában. "Olyan fehér a bőröm, mint a jjllis!" "Mint a MI?" Erre begurul. "Az óvónéni mondja mindig az oviban, hogy olyan a bőröm, mint a jjllis!" - kiabálja és sírva fakad. "Anyuka miért nem érti?"

Bizisten 20 percig gondolkodtam, mire kikalkuláltam, hogy sem az "r", sem a "zs" betűt nem ejti tisztán, bizonyára azt mondta, hogy "rizs". Új szót tanultam: "rizsfehér".

Megosztás a facebookon

Hudec László magyar építészről nyílt kiállítás a sanghaji Várostervezési Múzeumban.

Kb. 10 éve a magyar főkonzulátus kezdett hozzá Hudec életművének népszerűsítéséhez. Azóta kevésbé tűnnek aktívnak, ugyanis a kiállítás szervezői között a magyar főkonzulátus nem szerepel. Viszont a szlovák főkonzulátus igen. Hudecről mint magyar-szlovák építészről beszélnek. Besztercebánya ma valóban Szlovákiában van, de Hudec magyar volt, Sanghajban tiszteletbeli magyar konzulként is működött. Legközelebb szlovák építészként fog szerepelni....

A korabeli építőanyagok:

Hudec László:

Hudec-tervezésű sanghaji épületek:

 

És amit ma gondolnak Hudecről:

Hudec életútja:

Megosztás a facebookon

Meg kellett tiltanom Krisztinek, hogy kimászkáljon az ágyból, mert sportot űzött abból,  hogy kirohangál. Aztán persze ha nem alszik este 11-ig, akkor hogyan kel föl reggel 6-kor? Megfenyegettem, hogy Minnie nem mehet vele bölcsibe,  ha kijön az ágyból lefekvés után. Nyitva kellett hagynom egy kiskaput,  mert mi van,  ha beteg és rosszul van, de félti az egeret,  ezért nem mer kijönni. "Ha baj van kijöhetsz. De csak akkor. "

Természetesen a gyermeki kreativitás végtelen,  ha arról van szó, hogy kirohangálhasson. A mai a kedvencem. Íme: 9 óra múlt, amikor meghallottam a pici lábikókat tip-tip tap-tap settenkedni. Lélegeztem egy nagyot, hogy ne küldjem visszakézből aludni. Megáll az ajtó előtt. Nem mer bejönni. Tétovázik. Ulffal már röhögünk. "Baj van." - cincogja. Majd hangosabban: "Anyukám, baj van!" Kimegyek, megcirógatom. "Mi a baj tündérke?" "Ez." Mutatja a kis kezét,  pici ujjai között ragadós zöld labdacs. Egy fikagolyó. Ulf szerint azt kellett volna mondanom, hogy egye meg és mars aludni. "Ez takony kislányom. Menj vissza az ágyba,  majd én kidobom." Visszasomfordál. "Krisztikém, a taknyot beletörlöd a kendődbe és nem mászkálsz ki miatta." "DE A SZEMEMBEN VOLT. " - védi sértődötten az igazát és az orrát belefúrja a párnába.

Na jó,  azért a mai sem semmi. Fél kilenc múlt amikor hallom a kis tip-tip tap-tap settenkedő lábikókat. Bejön, nyújtja felém Minnie -t. "Anyukám,  bontsad ki!" Hát a vakbelem röhögöm már ki : nem tudott elaludni oszt unalmában csomókat kötött Minnie egér farkára. Olyan sokat,  hogy Minnie farka nulla hosszúságúvá töpörödött, ettől persze bepánikolt.

   

Megosztás a facebookon

Az ég tájfun előtt, alatt és után. És nem mellesleg ott lakunk a középen látható "két rúzs" mellett. Így hívják a két tornyot, "Lipsticks". :)

Megosztás a facebookon