Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
A bölcsiben a minap elvitték őket színházba. A bölcsike épülete mellett van az egyik legmodernebb kultúrcenter, a Sanghaji Kultúrtér. Délelőtt, amikor nincsen előadás körbevitték őket, leülhettek a nézőtéren és a végén a színpadon előadhatták az egyik dalt tánccal egybekötve. A jegyszedők tapsoltak nekik, aztán elmentek pisilni, kaptak vizet és visszamentek. Nagyon kúl volt. Egész este erről beszélt.
Nem tudom megállni, hogy ne írjak újra meg újra a levegő minőségéről. A levegő színének ellenőrzése a napi rutin része. Ha zöld, akkor két hüvelykujj felfelé, ha citromsárga akkor egy. Narancssárgánál a hüvelykujj vízszintes. Pirosnál egy, lilánál két hüvelykujj lefelé. Szarbarnánál három hüvelykujj lefelé (ezt csak ketten tudjuk közösen produkálni.)
Sanghajban nem volt még lila és szarbarna, amióta itt vagyunk, hetek óta viszont zöld, de legalábbis sárga a levegő. Ilyenkor angyali mosoly jelenik meg az arcán. Aztán mindig meg kell nézni Pekinget. Ott sokszor piros és lila, néha szarbarna. Ilyenkor jól kiröhögjük őket. Ha nálunk éppen piros, Pekinget pedig zöldre söpörte egy szélroham, akkor fújolunk.
Magyarországon valószínűleg hülyének néznének minket az ilyen párbeszédek hallatán:
- Megnézzük milyen színű a levegő?
- Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen!
- Ma zöld a levegő!
- Hurrá!!! És Pekingben?
- Ott lila.
- Lúzerek! Lúzerek!
Vagy:
- Ma piros a levegő.
- Óóóóóóó. És Pekingben?
- Ott zöld.
- Pukkadjanak meg!
Alant a bizonyíték, hogy Sanghajban éppen jobb a levegő, mint az Alpokalján. (Ez persze csúsztatás, de mostanság tényleg sok-sok hüvelykujj áll fölfelé.)
Ez egy azon pici házikók közül, melyek valahogy túlélték eddig a bontást. Eddig. Körülötte már dolgoznak a munkagépek. Néha elgondolkozom azon, hogy vajon miért nem felújítják ezeket a szép régi házikókat, aztén kiadhatnák jó pénzért. Persze hülyék lennének ilyen telekárak és ingatlanpiaci pénzszerzési lehetőségek mellett egy lakásba feccölni a pénzt, ha a helyére épített 86 emeletes lakóház 250 lakását is kiadhatják ugyanolyan telekár megfizetése után. :(
Megosztás a facebookon
A kínaiak múzeumban nagyon jók. A természettudományi múzeum is nagy élmény. Kriszti azóta is kéri, hogy menjünk vissza a dinoszauruszokhoz. (valójában a neve természettörténeti múzeum, de az egy kicsit hülyén hangzik, nem?)
Már több hete 35 fok fölött van a hőmérséklet, de az utóbbi három hétben már nem csak a nappali, hanem az éjszakai is. A napali 40, a hőérzet 50, a bölcsi udvarán 76 fokot mértek. Jó, hogy a napos udvaron és talajközelben – de hát ugye a kisméretű homo sapiensek leginkább talajközelben tartózkodnak. A legjobb, amit ilyenkor tenni lehet, az az úszás és a vizipisztolyozás. Előbbiből heti kettő, utóbbiből heti egy a program. Úgy néz ki Krisztikém a háton hordható víztartállyal és a pisztollyal, mint egy miniatűr terminátor.... :)
A kis terminátorok csata előtt eligazításon:
Terminátor akcióban:
és az úszás:
Családomnak szeretettel és egyben bocsánatkérésként, amiért ollan disznó vagyok, hogy hetekig még csak egy emilt sem írok Kriszti hogylétéről. Ezzel próbállak titeket kárpótolni :)
Elfelejtettem elmenteni