Van két cuki sztorik:

Meningococcus B oltást keresek Krisztinek Sanghajban. Nincsen persze, de nem adom föl. Felhívom az egyik legnagyobb nemzetközi kórházat és megkérdezem van-e MenB oltás. Hát ő erről sosem hallott.

 

Tudni kell, hogy soha nem hozzáértőkkel beszél az ember, hanem operátorokkal, akiknek fingjuk nincsen semmiről, de ők döntik el, hogy kihez menj és mit csinálj.

Tapasztalatból kitöltök magamnak egy tejeskávét, sóhajtok nagyot és betűzni kezdek. Sehogy sem boldogul. Sem úgy, hogy Meningococcus, sem meningitis - túl hosszú, nem érti.

 

10 perc kínszenvedés után végre boldogan felkiált: megvan!!!! De B nekünk nincsen, csak C. Nem kér inkább C-t?

Zöldségesnél: nincsen pasztinák, nem kér inkább feher répát? Nem, nem ezt mondom, hanem azt, hogy "Az egy másik baktériumtörzs!!" 

Nem értem - mondja.

Másik betegség!!! - mondom.

Felröhög. Akkor nem kéri? Nem, nem kérem.

 

Metróban:

Megyünk a metróban a lépcsőn lefelé. Kapkodjuk a csülkeinket, éppen benn áll a metró. Ahogy meghalljuk az ajtó csukódását jelző sípolást, Kriszti lelassít. "Metró és fiúk után nem futunk." - mondja. "Úgyis jön a következő."

5 éves....... ::::))))

Megosztás a facebookon