Belelapoztam egy külföldieknek írt, kínai nyelvi vizsgára előkészítő könyvbe. A szövegértés résznél remekbe szabott kis példabeszédek ellenőrzik a vizsgázó felkészültségét. Például:
- Mao Ce-tung, amikor kisgyerek volt, a pajtásaival együtt teheneket őrzött. Unalmas volt egész nap a legelésző jószágokat bámulni. Mao Ce-tung mélyen elgondolkodott azon, hogyan lehetne vajon megoldani, hogy szórakozzanak is, de a jószágok se kóboroljanak el. Kiötlötte, hogy három csapatba osztják a pajtásokat. Egy a teheneket bámulja. Egy játszik. Egy pihen. Időről időre cserélnek, aki addig tehént bámult, a következő körben játszik, majd pihen. Így a pajtások szórakoztak is, és a tehenek sem kóboroltak el. Mao Ce-tungot ennek okán később „Tehénpásztor Tábornoknak” is hívták.
Egy másik kedvencem:
- Teng Hsziao-ping kisgyerekkorában a pajtásaival múlatta az időt, amikor egyszer csak megláttak egy nagy kő teknősbékát. Másszunk rá föl – javasolta Teng Hsziao-ping. A többi gyerek hitetlenkedve nézett rá: nem szabad, balszerencsét hoz, tudod, mindenki ezt mondja. Ti elhiszitek ezt a badarságot? – kérdezte Teng Hsziao-ping. Azzal fölmászott a teknősbékára. Vidoran lenézett a pajtásaira: na, történt valami rossz? A többiek elismerték, hogy babonákban hinni botorság és mindannyian fölmásztak a teknősbéka hátára. Teng Hsziao-ping később az emberek bölcs vezére lett.
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
