Elvittük a kiscsajt tengert nézni. Sanya a hely neve (nem mint Sanyika, hanem "szánjá" :). Délen van, egész évben 30 fok, pálmák és homokos tengerpart. Nagyon tetszett neki. Visítozva rohangált a tergerben (erről majd teszek föl videót, egyelőre nem tudok videót föltenni, béna vagyok, András segíccs! Elküldhetem neked? Fölteszed nekem? Te olyan okos vagy! :)

Itt laktunk:

Ez volt a homokos tengerpart (ritkaságszámba megy Kínában, márcsak a szennyezés miatt is):

 

Az első tapicskolás a tengerben:

Ez egy orosz céklaleves. Az étlap szerint cékla, marhahús, káposzta. Csak cékla és marhahús nem volt benne. Se íze, se bűze és így tálalták, ahogy a fényképen látszik. Kiömlesztve, kanál nélkül. A cappuccinóhoz szervírozott kanállal ettem meg végül.

Messziről minden nagyon szép volt, közelről azonban ilyen kis lepuki. Minden kopott, csorba, penészes, büdös, törött, agyonhasznált, bekrepált. A kínaiaknak nem igazás erősségük a minőség.

Kriszti boldog-boldogtalannal barátkozott a repülőtéren. Minden kisgyerekhez odament és megsimogatta a fejüket. Akár akarták, akár nem. Ennek a kislánynak tetszett, azért csináltam róluk egy fotót.

Megosztás a facebookon