Elromlott a sparhelt. Gázzal működik, így nem mertem bizergálni, kihívtam a szerelőt. A szerelő csönget. Kinyitom az ajtót. Udvariasan köszön. Fölvesz egy kék, nejlon cipővédőt. Mi a baj? - kérdi. Mondom elromlott a sparhelt, a gáz jön belőle, ha kinyitom, a szikracsiholó csiholja a szikrát, mégsem gyullad be. Nem tudok főzni. Hümmög. Elővesz egy villát, megkocogtatja a tűzhelyen a kis fedelet, ahol a gáz jön ki. Kipróbálja. Most már működik. - mondja és elballag.
Az hogy ezt naponta tízszer meg kell ismételnem, mert nem működik, az senkit nem érdekel. Hogy lehet, hogy meg kellene vizsgálni, mert ki van lazulva, vagy esetleg valamit ki kellene cserélni vagy valóban megszerelni....
Ugyanmár! Ott tárolok egy villát a tűzhely mellett, kocogtatok szorgalmasan, azaz "szerelek" ha kell. És közben imádkozom, hogy ne legyen semmi baja. Hehehe.
Amikor Pekingben laktam, és beköltöztem a lakásomba, szétnézem és elhúztam a függönyt. Azonmód leszakadt a karnis és fölkaristolta a padlót. Szépen visszaraktam, nehogy az egész leszakadjon vagy tovább karistolja a szép parkettát és szóltam a portán, hogy hívjanak szerelőt. A szerelő kijön. Szerszámok nélkül - már ez gyanús volt. Bevezetem a szobába. Mi a baj? - kérdi. Leszakadt a karnis! - mondom. Nincs annak semmi baja, ott van a helyén! - néz bambán. Kérem húzza el a függönyt! - mondom. Elhúzza. Leesik a karnis. Jé, leszakadt a karnis! - mondja. Igen. Kérem szerelje meg. - mondom. Ja, hát azt nem tudom. Szóljon az építtetőnek. - és elballag.
Az építtető már évekkel azelőtt átadta az épületeket az üzemeltetőnek, akik azonban minden problémánál azt mondták, hogy "forduljon az építtetőhöz!" A karnist visszaraktam a helyére és a következő egy évben, amíg el nem költöztem, nem húztam el a függönyt.
Megosztás a facebookonEzt a képet a Shanghai Daily-ből fotóztam.
Egy híres-neves énekes (Justin Biebernél nyálasabb, kölökképű kiscsávó) ennél a postaládánál csinált egy szelfit aztán föltette a netre. Aznap este már kígyózó sor állt a postaládánál: a rajongók ugyanolyan szelfit akartak készíteni magukról. A postai alkalmazottak, hogy a megszállott sorbanállók kedvében járjanak, a postaládára ragasztottak két agancsot, igyanis a nyálascsávó neve Szarvas. A rendőrség felszólította a postát, hogy vegyék le az agancsot, mert nincs hozzá engedélyük. A posta szóvivője kijelentette, hogy nem volt róla tudomásuk, hogy egy postaláda aganccsal való feldíszétéséhez engedély kell, de megígérték, hogy leszedik. Kiderült ám, hogy a ragasztó olyan erős, hogy nem lehet leszedni a díszítményt. Egy agyament rajongó megoldotta a helyzetet: az éj leple alatt letörte a szarvakat. A posta megígérte, hogy később, immár engedélyezett szarvakat fog fölhelyezni a postaládára.
Hát nem agyament? :)
arról nem is beszélve, hogy nálunk nem sok fiú fotózkodna szarvakkal a feje fölött, még akkor sem, ha a kedvenc énekeséről van szó. De kínaiul a fölszarvazott férj nem szarvakat visel, hanem zöld sapkát. ::))
Megosztás a facebookonHogy miért nem kézzel esznek, azt megértem. Kézmosási lehetőség nélkül nekem sincs kedvem kézzel enni. Mosdó már a legtöbb helyen van, de szappan nélkül. De ha már villát adnak a croissant mellé, akkor kést miért nem? Így úgyis az a vége, hogy a villával és a másik kézzel együttesen marcangolja az ember. :)
Különben nem megy. Vagy csak én nem ismerem a helyes technikát???
Megosztás a facebookon... még nem sikerült rájönnöm miért....
Megosztás a facebookonEmlékszem, Indonéziában nézted irigykedve az útszéli gyomokat és sápítoztál, hogy "bezzeg otthon már 10 éve nevelgetem szeretgetem és húsz centire nőtt meg, itt pedig az árokparton elhagyatva megnőtt két méteresre!" Nem emlékszem mire mondtad :) Azalea? Mindenesetre fotóztam neked néhány zőldséget. Bár nem elhagyatva és gondozatlanul, de ilyenekkel van tele a város. Virágokkal és zölddel.
és végül művirág :::)))
Megosztás a facebookonKicsit mereszteni kell a szemeket, hogy meglássuk a friss zöldségek fölött a szétmállott egykori szárnyasokat. Némelyiknek a bordái is kilátszanak. A szag vezetett rá, hogy ott husi is van. Először csak a zöldségeket láttam...
Megosztás a facebookon
Elfelejtettem elmenteni