Elromlott a sparhelt. Gázzal működik, így nem mertem bizergálni, kihívtam a szerelőt. A szerelő csönget. Kinyitom az ajtót. Udvariasan köszön. Fölvesz egy kék, nejlon cipővédőt. Mi a baj? - kérdi. Mondom elromlott a sparhelt, a gáz jön belőle, ha kinyitom, a szikracsiholó csiholja a szikrát, mégsem gyullad be. Nem tudok főzni. Hümmög. Elővesz egy villát, megkocogtatja a tűzhelyen a kis fedelet, ahol a gáz jön ki. Kipróbálja. Most már működik. - mondja és elballag.

Az hogy ezt naponta tízszer meg kell ismételnem, mert nem működik, az senkit nem érdekel. Hogy lehet, hogy meg kellene vizsgálni, mert ki van lazulva, vagy esetleg valamit ki kellene cserélni vagy valóban megszerelni....

Ugyanmár! Ott tárolok egy villát a tűzhely mellett, kocogtatok szorgalmasan, azaz "szerelek" ha kell. És közben imádkozom, hogy ne legyen semmi baja. Hehehe.

Amikor Pekingben laktam, és beköltöztem a lakásomba, szétnézem és elhúztam a függönyt. Azonmód leszakadt a karnis és fölkaristolta a padlót. Szépen visszaraktam, nehogy az egész leszakadjon vagy tovább karistolja a szép parkettát és szóltam a portán, hogy hívjanak szerelőt. A szerelő kijön. Szerszámok nélkül - már ez gyanús volt. Bevezetem a szobába. Mi a baj? - kérdi. Leszakadt a karnis! - mondom. Nincs annak semmi baja, ott van a helyén! - néz bambán. Kérem húzza el a függönyt! - mondom. Elhúzza. Leesik a karnis. Jé, leszakadt a karnis! - mondja. Igen. Kérem szerelje meg. - mondom. Ja, hát azt nem tudom. Szóljon az építtetőnek. - és elballag.

Az építtető már évekkel azelőtt átadta az épületeket az üzemeltetőnek, akik azonban minden problémánál azt mondták, hogy "forduljon az építtetőhöz!" A karnist visszaraktam a helyére és a következő egy évben, amíg el nem költöztem, nem húztam el a függönyt.

Megosztás a facebookon