Voltunk a Longhua templomban, még szeptemberben.

 

ez azon ritka néhány pici helyek egyike, amit nem pakoltak tele felhőkarcolóval :)

de a környéken már állnak a daruk, a templom melletti sarokról pl ezt látni:

Amúgy szép, csendes hely. Hétköznap kora délután. Egyszer visszamentünk együtt, hétvégén - nem csak azért nem tudtunk bemenni, mert dugig tömve volt, hanem azért, mert a bent lévők füstölőkötegeket gyújtogattak és már a sarkon sem lehetett levegőt venni.

Megosztás a facebookon

Ez a kép a feketehattyús játszótéren készült. Egy bohóctól Kriszti kapott egy piros lufit, nagyon örült neki: "Mint Boribonnak, most neked is van egy piros lufid". Göröngyös az út az egyes szám első személyig ::)) a harmadik személy után most a második személynél tart.... Nem gázzal, hanem levegővel volt töltve, persze az első adandó alkalommal leesett az 5 méter magas balusztrádról, ahová mindenképpen föl kellett menni kilátást nézegetni és persze ki kellett könyökölni a korlátra.

Akkor már régóta figyelt minket egy idős házaspár, szemmel láthatóan olvadozva a gyönyörű, nagyszemű kisfiú látványától (általában kisfiúnak nézik, mert a kínai kislányoknak ebben a korban hosszú, fekete hajuk van, három copfban összefogva). Amikor a lufit elfújta a szél, majd a szélörvény egy csavarral lenyomta a balusztrád külső oldalának aljába, a gazos-gyomos dzsuvába és Kriszti egy Magyar Zoltánt megszégyenítő "magyar vándor" mozdulattal átdobta magát a korlát szakadék felőli részére, olyan harmóniában vágták ki párhuzamosan a magas C-t, ahogyan csak régóta együtt élő, lélekben eggyéolvadó párok képesek visítani.

A férfi hátraszaladt, a korlát mögé, leugrott a szeméttel szórt dzsungelba. "Majd én kihozom, fogja a kicsit, úristen mindjárt leugrik!" - kiabálta, felesége eközben folyamatosan visított. A kínaiak nagyon teátrálisak tudnak lenni. Kriszti érdeklődéssel figyelte a lufimentést. "Hová valósiak?" - kérdezte a férfi, miután megmentette a piros lufit a pusztulástól. "Magyarok vagyunk." - hazudtam. "Magyarok?" - kiáltottak föl egyszerre. "De hiszen mi voltunk Magyarországon!! Budapest!!" - kiabálták, majd egyszerre, mintha könyvből olvasnák, elkezdték szavalni: "Budapest egy folyó két partján terül el. A bal part Buda, a jobb part Pest." Majd kisgyerekként kezdtek el ugrálni és kiabálták: "Hősök tere! Hősök tere! Hogy az milyen szép! Hogy az milyen nagy!" A kínaiak teátrálisan meg tudnak nyílni, ha egy nagyorrúval kínaiul beszélhetnek.

Ha tudta volna az öregúr - aki feleségével együtt egy perc után levette, hogy Kriszti, miután visszakapta a lufiját, olyan mélységesen unni kezdte a társalgást, ahogy csak egy kisgyerek unni tudja felnőttek beszélgetését, ezért csillogó szemekkel, még mindig a Hősök terét emlegetve elköszönt - ha tudta volna, hogy tíz perccel később a lufit elfújja a szél... vajon lerohant volna a mocskos gazok közé a szép fehér nadrágjában? Szerintem igen. ::))

Miután a lufi elszállt, Kriszti bánatosan nézett utána. "A lufik már csak ilyenek." - idézte Annipannit a Boribon-könyvekből. "Könnyen kipukkadnak, vagy elfújja őket a szél. De otthon van még neked három lufid. A tyúklufi, a kacsalufi és egy másik piros lufi."

 

És miért feketehattyús játszótér? Mert - meglepő módon - fekete kattyúk úsznak a tavacskán, ami a játszótér mellett van a parkban. A hattyúk mellett munka után nők gyakorolnak táncot, idősek tajcsiznak és a parkban van a város egyik legjobb nyilvános WC-je: külön kis szobában van egy "szép, tiszta angol gyerek-WC". A WC-kről írok legközelebb :).

Megosztás a facebookon

Update-elt változata a már elküldött kör-emailnek - és majd fotót is teszek föl, ha a tisztelt fényképek szíveskednek talpra állni......

 

Na, elkezdődött a bölcsi és egesz nap gyorsfostam, elkepzeltem Krisztit egyedül ücsörögve, sírva, semmit nem ért, semmit nem eszik, nem tud aludni, bepisil mert nem mer szólni....
hát ballagok be, épp a wc-n ül, már gyanús volt, hogy rámnéz, aztán le sem szar (képletesen ::))
kérdem az óvónénit (csak 2 kínai volt, aki angolul beszélne velük, azt ma nem is láttam)

- Jó napot! Milyen volt? sokat sírt?
- (rám néz, kikerekedett szemekkel) Ez??????? - legyint - ez nem sírt, 1-2 csepp legurgulázott, amikor mások sírtak, de ez csak a jó szíve miatt van (kiderült, hogy a gyerekek közül, akik bölcsi1, bölcsi2, ovi1, ovi2 és ovi3 csoportban vannak, Kriszti bölcsi2, csak az ovi3-asok nem sírtak és... na kitaláljátok? Krisztike, igen :)

- És evett? - tördelem a kezem
- Ez???????? - legyint a néni - ez zabált. ez mindent megevett, úgy kellett megállítani, a többieket noszogattuk, próbáltunk beléjük erőltetni néhány falatot, hát egy pillanatra félrenéztünk, ez tisztára nyalta az asztalt (hazafelé Kriszti csillogó szemmel mesélte, hogy evett finom sütiket, - ez a zöldborsópürés sütike és a szarbarna szardarabok voltak, meg evett vicces gyümölcsöt (ez a sárkánygyümölcs) meg evett gombás rántottát, és répát káposztával, meg hallevest és kínait és izét, és vacsorára kínait akar enni és nagyon finom volt)

- És aludt? - vinnyogtam kétségbeesetten
- Eeezzzzzzzzzz?? - legyintett a néni. - mint a mormota. Eleinte nem volt hajlandó, mert játszani akart és mindig elszaladt, de végül lefeküdt, megölelte Minnie egeret és bealudt és csak aludt és csak aludt.... (hazafelé Kriszti mesélte, hogy az óvónéni keltette föl - gondolom amikor a többiek kettő körül felébredtek, Kriszti pedig kataton húzta a lóbőrt, akkor még hagyták. Negyed háromkor megsimogatták, de nem reagált. Fél háromkor megrázogatták, de csak szunyált tovább. Háromnegyedkor kivették az ágyból, de csak lógtak a karjai és a lábai - tisztára mint otthon. Háromkor elkezdtek uzsonnázni, a barna szardarab-sütik ínycsiklandó szaga szállt, Kriszti szeme kipattant, kiugrott az ágyból, vidáman az asztalra vetette magát és tisztára nyalta...)

- És a pisi? meg a kaki? - sírok kétségbeesetten, lelki szemeim előtt látom szegényt, amint kakis gatyóban sír
- Ó, hát jött - mondja vigyorogva a fiatalabb kínai óvónéni - és az arcomba üvöltött, hogy PIPIIIIIIIIIIIIIIII, aztán mentünk pisilni
(Ezt gyakoroltuk otthon, elmondtam, hogy ha pisi jön, akkor odamegy szépen az óvónénihez., és azt mondja, hogy pipi, ha nem hallják meg, akkor hangosabban mondja, aztán ha kell, megrángatja a kezét és kiabál, hogy PIPIIIIII - gondolom a végén kezdte pragmatikusan.)

Este még elmesélte, hogy énekeltek kínaiul és angolul is, "de nem táncoltatok" néz rám szemrehányóan, "és nem is zenéltetek" fedd meg - elsoroltam kedvcsinálónak ugyanis, hogy mi mindent fognak csinálni. Aztán fingott egyet, egy hatalmasat és hosszút és röhögni kezdett: Fing és Ming. A két kínai. És visított a röhögéstől. Ezt még egy fél éve mondtam neki, amikor még nem tudtam, hogy jövünk Kínába. Most meg remélem, hogy mihamarabb elfelejti ezt a politikailag nagyon nem korrekt megjegyzést, mielőtt még megtanul kínaiul és aztán minden kínainak elmeséli az utcán....

Mész holnap is bölcsibe? - kérdezte Ulf este. Mint a hülyére, úgy nézett rá. Igen - mondta aztán még lenyomott két szelet kenyeret. BTW, amikor kimentünk a bölcsiből, észrevette, hogy van a táskámban egy alma. Elkérte és úgy falta be, mint aki hetek óta nem evett és nem is tudja hogy mikor fog legközelebb ehető dologhoz jutni.

Aztán a második napon rájött, hogy nem is olyan jó biznisz, hogy otthagyom minden reggel, azóta visít, mint a tengerimalac, amit nyúznak, kapaszkodik a nyakamba, patakokban ömlenek a könnyei, csimpaszkodik a nyakamba - aztán délután bőg, hogy nem akar hazamenni, esténként pedig hisztizik, hogy nem akar hazajönni.

 

Esténként, lefekvés után pedig elénekli Heidi babának, Minnie egérnek, Piros Sipkás Macinak és Klaus nyuszinak az összes angol és kínai dalt, amit eddig tanultak... és én minden reggel gyomorgörccsel ébredek, azon tanakodván, hogy hogyan fogom ma reggel lefejteni a karjait a nyakamról, amikor sír, hogy "anyuka nem hagy itt téged egyedül"...

Megosztás a facebookon

ehhez elég sok bort meg kellett innom, nem tudom, hogy most tényleg talpra álltak-e a képek, vagy csak a Baron de Ley 2010 segít... nemsokára már a kisgyerekről is fogok írni, de akkor itt vannak az immár álló képek

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

akkor hogy is mondta Ford Fairlane? Eszem-f...om megáll - ez most mi a kénköves ménkűnek állt fejre? András, utolsó mentsváram, segíts, micsináljak?? A többiek addig álljanak fejen :)

Megosztás a facebookon