Kriszti két évesen, akkor még nem yang wawa-ként, de már nagy szeműen sétál a házunk mellett (Németországban). Egyszer csak megtorpan. Elmélázik. „Anya magyar, apa német.” – mondja. És tovább ballag. „És Kriszti micsoda?” – kérdezem. Döbbenten, a szokásos „de-nagy-melák-mégis-milyen-hülye” nézéssel néz rám: „Kriszti magyar.”

Kriszti két és fél évesen, immár yang wawa-ként, a környezetében lévőkhöz viszonyítva még nagyobbnak tűnő szemekkel sétál a házunk mellett (Sanghajban). Egyszer csak megtorpan. Elmélázik. „Anya magyar, apa német.” – mondja. És tovább ballag. „És Kriszti micsoda?” – kérdezem. Döbbenten, a szokásos „de-nagy-melák-mégis-milyen-hülye” nézéssel néz rám: „Kriszti kínai."

Kriszti három évesen, immár a helyi társadalomba integrálódott yang wawa-ként sétál a házunk mellett (szintén Sanghajban). Egyszer csak megtorpan. Elmélázik. „Kriszti kínai   .” – mondja. És tovább ballag. „Anya és apa micsoda?” – kérdezem. Döbbenten, a szokásos „de-nagy-melák-mégis-milyen-hülye” nézéssel néz rám: „Anya és apa kínai. Mi mind kínaiak vagyunk.”

Megosztás a facebookon