Így néz ki egy köztéri letámadás. Nők és férfiak vegyesen, Krisztit meglátva sikítozni kezdenek fejhangon, hogy yang wawa yang wawa (külföldi baba) aztán előkaqpják a kamerákat és kezdődik a véget nem érő fényképezkedés. Elhatároztam, hogy ezentúl lefotózom a Krisztit fényképezőket. Csak a vicc kedvéért. Szerencsére elkínaiasodott kislányomat nem zacarja. Sőt. Két ujjacskájával V betűt formálva lelkesen vigyorog és fényképezkedik.

Megosztás a facebookon

Szoborparkba tévedtem. Tele volt macskákkal, tajcsizókkal és biztonsági személyzettel.

Ez kivételesen nem szmog, ma tisztább volt a levegő, mint az Alpokalján. Csak gyün a redvás párás meleg nyár...

Azért ami művészet, az mégis csak művészet! :)

Kedvencem volt a felszeletelt Ámor. Különböző szögekből különböző részei látszottak felszeletelve:

A parkban van a természettudományi múzeum. A bejárat fölött kiírják nagy zöld betúkkel, hogy éppen hányan vannak benne.

Megosztás a facebookon

Megint szembetaláltam magam egy étlapon a magyar gulyáslevessel. Nosza, próbáljuk ki, gondoltam. Mikroszkopikus méretűre vágott zödsgégek, szálakra szedett, atomokra szeletelt husi - mindez paradicsomlében.... gulyáslevesnek szar volt. De a kínai levesekhez képest nagyon finom.

Megosztás a facebookon

A múzeum bejárata:

A '30-as éveket idéző utcasoron olyan tipikusan '30-as évekbeli dolgokat lehet kapni, mint az ócsóruha, elektronikai kütyük, egyebek lehet továbbá karácsonyfában gyönyörködni májusban :)

Nagyon érdekesek az egykor és most képek. A kedvencem a második: így nézett ki az 1930-as években és így néz ki most...

Ez pedig egy régi kép a folyópartról:

Fotóalbum Sanghaj legnevezetesebb épületeiről. A Hudecz László, magyar építész által tervezett Park Hotel sokáig Ázsia legmagasabb épülete volt.

Ez pedig egy sokkal régebbi rajz a városról, még az utolsó császári dinasztia (Qing dinasztia, 1644 - 1911) idejéből:

Néhány egyetemista Németországban, Spanyolországban és Franciaországban lógatta a lábát egy hónapig, ebből készült az alábbi kiállítás:

A kínai tömegturizmus ideológiai-filózófiai háttere:

Néhány lózer turista ennél a függönynél várt fél órát. Először jártak Kínában és elhitték, hogy ami ki van írva, az úgy is van. Nevezetesen az, hogy fél óránként vetítés a város fejlődéséről a kezdetektől napjainkig. A függöny azonban csukva maradt.

A város jelenlegi állapotának makettje:

Megosztás a facebookon

25 milliós nagyváros. És mégis, olyan hatalmas üres tereket találok mindenütt, hogy libabőrös leszek. Mégcsak nem is külváros... már felépült hatalmas lakónegyedek, soksávos utakkal, múzeummal, vízen lebegő gyönyörű, virágos sétánnyal - és egy lelket sem látni. A lakótelepeken már száradnak zoknik az erkélyeken, de még annyira nincs belakva az egész. És daruk mindenütt.

Ez itt lent a Riverside Promenade - folyóparti sétány. Az egyetlen élőlény rajtam kívül egy őr volt, aki őrizte az újonan felépített sétányt, vigyázta, hogy senki ne tapossa le a frissen ültetett virágokat. Nem volt sok dolga :)

Megosztás a facebookon

...és megint az előzőről jut eszembe:

Génjeim egyetlen továbbörökítője, aki természetesen a legszebb, legokosabb és legaranyosabb kislány a világon (engem elkerült a szülőkre jellemzően rátelepedő rózsaszín felhő :) ), nem csak festészetben, de fotózásban is jeleskedik. Az alább közkinccsé tett műalkotások az utolsók a maguk nemében, mivel a telefon, amivel készítette őket, kipurcant, amikor odajött és beleharapott a kezembe, a készülék pedig belepottyant a vízbe, amiben éppen a lábamat áztattam. Mindez Anyunál történt. Az új telefont nem kapja meg, a benne lakozó potenciálnak egy pöttyet várnia kell.

Megosztás a facebookon